Monumentális történelmi tablót állít monumentális színpadra az Esztrád Színház Koltay Gábor rendezésében, bevéve a teljes Hősök terét, egy produkcióba verbuválva a Varga – Deák Bill – Vikidál hármast, meg a fél honi pop-, rock- és színházi szakmát. Az apropó az ’56-os emlékév, egészen pontosan az, hogy az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulóján elfeledtessék az ötven éves jubileum poklát – amikor ugye az őszödi beszéd kapcsán magasan lobogó zászlók helyett alacsonyan szálló kockakövek demonstrálták a magyar néplélek rezdüléseit.
A „monumentális” szó itt messze nem túlzás, a produkció minden szempontból nagyban gondolkodik: többszintes és több elemű, 1500 négyzetméteres színpadrendszer épül a Hősök tere szoborcsoportja közé, melyen több száz színész, táncos, lovas és tűzzsonglőr festi fel az előadás ívét. Ami nem kisebb, mint a teljes magyar történelem a honfoglalástól István királyon, tatárjáráson, lovagkoron, Dózsán, török dúláson, Rákóczin, 1848-on, kiegyezésen, világháborúkon, 56-on át a rendszerváltásig.
Muszáj, hogy legyenek olyan szellemi cölöpök, amelyekben mi magyarok túlnyomó többségében egyet értünk. Ez ma nincs így. Mi, akik színházat vagy filmeket készítünk, vagy jelen esetben a Hősök terén az Itt élned, halnod kellt, a magunk szerény eszközeivel szeretnénk ehhez hozzájárulni.
– mondta Koltay Gábor a miértekről. Kiemelte azt is, hogy cél az is, hogy az értelmen túl az érzelmekre is hatni tudjanak, ezzel indokolják a monstre show-t is.
A „zenés történelmi utazás”-ként aposztrofált rockmusical zenéjét a szintén kerek évfordulót ülő, negyvenéves Kormorán tagjai, Koltay Gergely és Szűts István szerzik, a fő szerepekben pedig háromgenerációnyi nagy név áll színpadra. A legnagyobb várakozás alighanem az egykori István, a király triumvirátusa, Varga Miklós, Deák Bill Gyula és Vikidál Gyula szerepését övezi majd, de Kalapács Józsi neve is beránt majd jó néhány ősrockert, az ifjakat pedig mások mellett Hujber Ferenc és Palcsó Tamás hivatott mozgósítani. A nosztalgiát a Koppány – István – Torda hármason túl még egy elem tetőzi be: a tapsrend után színpadra lép majd Demjén Ferenc, és a darab szereplőinek közreműködésével elhangzik majd a ’96-os Honfoglalás-film betétdala, a Kell még egy szó is.
Ami már biztos, hogy a darab két egymást követő napon, június 17-és és 18-án színpadra áll, a fő előadásokon kívül pedig a bemutató előtt egy nyilvános főpróbát is ígérnek az alkotók, és tervezik a darab kisebb színpadokra adaptált verzióinak utaztatását és filmre vitelét is. Az Itt élned, halnod kell csak részben ősbemutató: a rendező 31 évvel ezelőtt már színpadra állított azonos címen egy ugyanilyen alapötletre épülő darabot, ám Koltay kiemelte, ez a mostani előadás nem felújítás, hanem egy teljesen új zenemű új szövegkönyvvel. Az Itt élned, halnod kell munkálatai természetesen már zajlanak, érthető okokból a próbák nem a végleges színpadon folynak, a stáb csak az előadást megelőző napokban veszi be magát a Hősök terén addigra felépülő színpadra, hogy az addig már készre próbált előadást a speciális helyszínre adaptálják.
Ami a magyar történelem legszebb, legragyogóbb, legfontosabb pillanataiban, mint magyar szabadságtörekvések, mint a függetlenségre, a demokráciára való törekvés felidéződött, azt ’56-ban iszonyú koncentráltan idézték fel eleink, és nagyon fontos, hogy erre a dologra méltó módon emlékezni tudjunk.
– hangsúlyozta a rendező. Az alkotók fontosnak tartották kiemelni azt is, hogy bár a produkció az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatásával valósul meg, a projekt hamarabb létezett, mint a támogatás: az Esztrád Színház vezetője, Bezzegh Zoltán elmondta, már dolgoztak az előadás létrehozásán, amikor az emlékbizottság melléjük állt. A show pontos költségvetése egyelőre nem ismert.
Az ’56-os emlékév több mint egy éven át tartó programsorozatának egyik ékkövének szánt Itt élned, halnod kell az alkalomhoz illően grandiózus produkciónak ígérkezik, és az alkotógárda is ígéretes – igen, én is fejből tudom az egész István, a királyt elejétől a végéig, és nagyon örülnék egy hasonló remekműnek. Az azonban, ha téma egy színházi produktum kapcsán, hogy ki ellenzéki vagy mit gondol a kormány, hagy bennem némi aggodalmat.
Majdnem ugyanazt mondták 600 évvel ezelőtt vagy 400 évvel ezelőtt, amit ma is el lehetne mondani, hogy így a védőbástya meg úgy a védőbástya, és az akkori történelmi személyiségek, az akkori magyarság, és a nemzethez hű katonák és vezetők ugyanúgy védték Európát, ahogy a mai kormányunk is megpróbálja ezt megtenni.
– fogalmazott a zeneszerző, akihez aztán, ha más irányból, de Varga Miklós is csatlakozott.
Fájó látni azt a trendet, hogy a fiatalok nagy része elvágyódik ebből az országból, mert úgy gondolja, hogy nem találja meg a számítását. De aki még meg is találná, annak meg belebeszélik a fejébe, hogy nem találja meg, és gyakorlatilag elüldözzük a fiataljainkat. Mármint nem mi, hanem azok, akik nap mint nap ezt sulykolják beléjük, hogy itt, ezen a földön nincsen jövőjük. Ennek a darabnak az egyik legfontosabb küldetése az, hogy ha be tudjuk vonni a fiatalokat is ennek a megnézésébe, együtt átélésébe, a magyar történelmi szituációkba, akkor talán egy kicsit jobban ide tudjuk őket kötni ehhez a földhöz. Ha másért nem, legalább látják azt, hogy az eleinknek sem voltak sokkal könnyebb dolgaik, és mégis itt maradtak. Nem véletlen az Itt élned, halnod kell cím sem.
Tanítani és reményt adni vitathatatlanul nemes cél, a nemzetet összefogni még nemesebb, ám ez alighanem könnyebb lenne ilyen, éppenséggel ellentétes, az elválasztás irányába ható felhangok nélkül. Ha nem lenne „mi” versus „azok”.
