Az első modern olimpián mindössze tizennégy nemzet – köztük Magyarorság – vett részt. A sportolók jó része persze már itt is hosszú időn át készült a nagy versenyre, de furcsaságok azért itt is megestek: az amerikai csapat néhány tagja például saját maga írta meg és küldte haza az olimpiáról szóló cikkeket, hiszen az ország egyetlen újságírója sem érezte úgy, hogy testközelből kellene tudósítania az eseményekről. Ennél a sajtótörténeti ténynél a diszkoszvető Robert Garrett története sokkal meglepőbb, hiszen a férfi a verseny előtt soha életében nem fogott még diszkoszt.
A Maryland egyik legtehetősebb családjában, egy vasútépítő dinasztia tagjaként született Robert Garrettről már fiatalon, a Princeton Egyetemen végzett tanulmányai kezdetén látszott, hogy tehetséges atléta, így súlylökőként és az ugrószámokban is jeleskedett.
Az első újkori olimpia hírét meghallva megkétszerezte erőfeszítéseit, de a súlylökés, valamint a magasugró és távolugró számok mellett – professzora, William Milligan Sloane javasalatára – a diszkoszvetésben is meg kívánta méretni magát.
A leírások alapján végül csak sikerült készíteni egy tervrajzot, mely alapján egy kovács végre megmunkálhatta az első amerikai példányt.
A sportszer tizennégy kilót nyomott, így a klasszikus dobómozdulattal lehetetlen volt azt néhány méternél messzebbre hajítani. Az alig huszonegy éves férfi már fel is adta az álmát, hogy négy számban is indulhasson, de Athénban óriási meglepetés várta:
így végül a részvétel mellett döntött.
A jobbkezes sportoló első két dobását csúnyán elszúrta, annyira, hogy a korongot mindkét esetben véletlenül majdnem a közönség közé vágta.
A résztvevők és a nézők persze csak nevettek, de Garrett az utolsó dobásával valamit nagyon elkapott, hiszen a sportszer 19 centiméterrel később – 29,15 méter után – ért földet, mint a versenyt az utolsó pillanatig vezető görög Panagiotisz Paraszkevopuloszé, így az ezüstérem (az 1896-os athéni olimpián ez járt a győzteseknek) és az olajágakból font koszorú Amerikába került.
Garrett egyébként súlylökésben is győzött (11,22 méteres eredménnyel), magas- (1,65 méter, holtversenyben honfitársával, James Connollyval), illetve távolugrásban (kerek hat méterrel) pedig a második helyen zárt. Connolly elmondása szerint egyébként az öt amerikai győzelmet úgy tették zsebre, hogy
A mázlista diszkoszvető a következő, Párizsban megrendezett olimpián is indult, melyen két bronzérmet szerzett (súlylökésben és helyből hármasugrásban). Ezt követően visszatért a családi bizniszbe, bankárként folytatta életét, de műgyűjtőként is híressé vált. Több expedíciót, így a törökországi Antakya (Antiókhia) feltárását és egy szíriai ásatássorozatot is finanszírozott. Legszívesebben középkori és reneszánsz kéziratokat és kódexeket gyűjtött, 1942-ben pedig tizenegyezer tételből álló, háromezer évet felölelő gyűjteményét a Princeton Egyetemnek ajándékozta. 1961-ben hunyt el.
