Hartmann László (1901-1938)
A gazdag festékkereskedő fiaként felnőtt Hartmann László a kor aranyifjaival ellentétben nem az iskolapad után azonnal pattant egy divatos, de bivalyerős Bugattiba, vagy Mercedesbe, hiszen mindössze huszonhet évesen, 1928-ban családi túrakocsijukkal, egy 4,5 literes Hupmobile-lal indult el első versenyén, a Magyar Túraúton, illetve a János-hegyi, Gugger-hegyi és svábhegyi felfutókon, innen pedig nem volt megállás.
Az egy szempillantás alatt benzinvérűvé vált Hartmann – még mindig a családi autóval – 1929-ben benevezett a Monte Carlo Ralira, melynek egyik betétfutamán második helyezést ért el. Nemsokára első győzelmét is megszerezte: 1930. februárjában a franciaországi Grasséban győzött a 3-5 literes autók közt.
Néhány hónappal később megvásárolta Zichy Tivadar gróf Bugatti T35B-jét. A nyolchengeres motorral szerelt autó családja legerősebbje volt, így nem csoda, hogy a fiatal versenyző egy csapásra sebességi rekordot döntött. Ezt több Bugatti megvásárlása követte, melyekkel Európa-szerte komoly sikereket aratott.
1935-ben már egy kölcsönkapott Maserati 8CM-ben találhatjuk, amivel újabb sebességi csúcsokat döntött, és szállította haza a neves versenyeken szerzett érmeit és kupáit. Ennek hatására felfigyelt rá a Maserati, és több versenyen is indították, majd a gyártól megkapta a legendás Tazio Nuvolari 6C/T34-ét, amit piros-fehér-zöld színekre festett. Félhivatalos csapattaggá válásának köszönhetően immár fizetést is kapott a versenyzésért, teljesítménye pedig alig maradt el a támogatott gyári pilótákétól.
Az Auto Union és a Mercedes Ezüst Nyilai azonban épp ebben az időben törtek be az autóversenyzésbe, és bizonyultak legyőzhetetlennek, így Hartmann érdeklődése az alacsonyabb kategóriák felé fordult, ahol saját Maseratijaival igyekezett az élre törni.
Az 1938-as Tripoli Nagydíj azonban végzetes volt számára – piros-fehér-zöldre festett Maseratijával a 11. körben épp a később F1-világbajnokká vált Giuseppe Farinával harcolt, mikor az olasz Alfa Romeójának jobb hátsó kereke beakadt a Maserati bal elsőjébe. Mindketten kisodródtak a pályáról, és kizuhantak a versenyautójukból. Farina néhány vágással és zúzódással úszta meg az ütközést, Hartmann viszont gerinctörést szenvedett, kórházba szállítása után pedig belehalt sérüléseibe. Olasz katonai repülőgéppel szállították Magyarországra, és helyezték örök nyugalomra.
Kunstadter Vilmosné Adler Terus (1887-1948)
A hatvanegy évesen elhunyt hölgy sírkövére ugyan magyarázat lehetne valamiféle kapcsolat az 1900-1957 közt működött Adler autógyárral, de korántsem erről van szó.
A rendelkezésre álló adatok során mindössze annyi biztos, hogy férje, Kunstädter Vilmos több, mint fél évszázadon át nyomdát vezetett, sőt, Automatic photoprinting and developing apparatus címmel létezik egy Egyesült Államokban bejegyzett szabadalma, a feleségről azonban semmiféle információ nem maradt fenn.
