A Sky Arts dokumentumfilmet készít a „minden idők legrosszabb restaurációjának” titulált esetről és főszereplőjéről, Cecilia Gimenezről. Annak idején bejárta a világot a hír, hogy a spanyolországi Borja település templomában egy nyolcvanas éveiben járó hölgy megpróbálta megmenteni Elías García Martínez 1930-ban festett Ecce Homo című alkotását.
A rendkívül rossz állapotú festményből azonban nem egy felújított kép lett, hanem paródiaváltozat:
és más – hasonlóan gúnyos – jelzőkkel látták el az eredményt. A dokumentumfilmből (is) kiderül, hogy a hölgy azt hitte, sikeresen tudja majd restaurálni a képet, de nem így lett. Ahogy nyilatkozta a filmben,
a festék kicsit megszaladt.”
Ezért sokkal tovább tartott a munka, mint ahogy Cecilia eredetileg gondolta, és közben elutazott nyaralni. Mire visszaért, az egész község – később pedig az egész világ – az elbaltázott alkotásról beszélt.
Cecilia élete bővelkedett tragikus eseményekben: korán megözvegyült, két fogyatékkal élő fiút nevelt, akik közül az egyik meghalt – és akkor még jött ez a tragikomikus világhír is. Ráadásul jogi viták is keletkeztek a béna restauráció miatt: a festmény alkotójának örökösei szerették volna, ha a képet VALÓBAN felújítják.
Csakhogy a világhír azzal is járt, hogy a kép iránt óriási lett az érdeklődés. A turisták – a Moncsicsi Jézus miatt – elkezdtek özönleni a településre, a festmény új verziója olyan népszerű lett, hogy pólók és egyéb dísztárgyak készültek belőle.
Itt újabb jogi probléma lépett fel: hogy tudniillik kit illetnek az „új alkotás” révén befolyó összegek: vajon az eredeti szerző örököseit vagy a „módosítót”. A bíróság döntést hozott: az ítélet szerint a pereskedők (nagyjából) fele-fele arányban részesednek a nem kis bevételből.
Cecilia ma már hálásan gondol a történtekre, az isteni gondviselésnek tulajdonítja, hogy bár elrontott egy festményt, de ezáltal sikerült felvirágoztatnia egy települést.
