Ma, az e-mail és a mobiltelefon korában nyilván már nem fenyeget a veszélye, hogy egy balatoni nyaraláskor hosszú perceket töltsünk a megfelelő képeslap kiválasztásával, majd bélyeg- és postaládakereséssel, de a negyvenes években még lehetetlen volt megúszni néhány napot anélkül, hogy ne jelezzük, jól vagyunk, a víz kellemesen langyos, a lángos pedig épp olyan isteni, meleg, és épp úgy húsz forint, mint tavaly, mikor János bácsiékkal együtt ettünk.
A minden bizonnyal jól fogyó képeslapokon elég volt csak aláhúzni a megfelelő szerkezeteket, majd megcímezni, és már postára is adhattuk anélkül, hogy egy fél percet is gondolkodni kellett volna az üzeneten.
Persze volt, aki nem tudott ellenállni a kísértésnek, és teleírta a hátsó oldalt is:
Természetesen nemcsak a Balatonnál, hanem az ország más tájain is lehetett hasonló, értelemszerűen a közeli helyekről készült fotóval díszített lapokat vásárolni:
Fotók: Mesélő képeslapok, Bedő Aukciósház, Soós Fotó, Papírpénz, az első képeslap pedig a szerző digitalizálása.
