A kutatók megvizsgáltak három időskori portrét, az egyiket Jacopino del Conte festette 1535-ben, a másikat Daniele da Volterra 1544-ben, a harmadikat, már Michelangelo halála után, 1595-ben készítette Pompeo Caccini. Mindhárom mű a hatvanas éveiben járó művészt ábrázolja, bal kezének ízületei deformáltnak, duzzadtnak tűnnek, eltérnek a fiatalabb kori portrékon látható ábrázolásoktól.
Az irodalomból egyértelműen kiderül, hogy Michelangelónak ízületi fájdalmai voltak, egy rokonának 1552-ben írt levélben arra panaszkodik, hogy írás közben milyen kínokat él át
– magyarázta Davide Lazzeri, a kutatócsoport egyik tagja, a római Clinica Villa Salaria plasztikai sebésze.
Korábban azt feltételezték, hogy köszvénytől szenvedett, ám a friss elemzés kimutatta, az elmélet téves volt. A portrékon sem a köszvényre jellemző ízületi gyulladás, sem a húgysavkristályból lerakódott, bőr alatti köszvényes csomók nem látszanak.
Az ízületi porckopás megmagyarázza, Michelangelo idős korára miért veszített kézügyességéből. Lazzeri szerint mégis diadalt aratott a betegségen, hosszú évtizedekig dolgozott még, 88 évesen, hat nappal halála előtt tette le a vésőt és a kalapácsot, a folyamatos és intenzív munka segíthetett neki, hogy beteg kezét ilyen sokáig használni tudja.
