Ezért boldogok a lélekben szegények

Akár vallásos az ember, akár nem, a Biblia annyira kultúránk része, hogy csaknem napi szinten idézünk belőle. Még akkor is, ha nem tudjuk, hogy egy adott megállapítás, szállóige onnét van. Nyilván a “Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” eredete elég egyértelmű…

Viszont sokan félreértelmezik, mert olyankor említik, amikor valakit annyira elvakít a saját butasága, hogy mindenkinél jobbnak, okosabbnak hiszi magát. Pedig közel sem erről van szó. Nagypál Szabolcsot, római katolikus teológust, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusát kérdeztük.

Nyolc boldogság

A boldogmondásokkal kell kezdenünk, köznapi szóhasználattal az úgynevezett “nyolc boldogsággal”. Ezek a világirodalom és a vallási, lelkiségi irodalom egyik legszebb, legfontosabb szövegegyüttesének, a Hegyi Beszédnek (Máté evangéliuma 5–7) a kezdősorai.

Nyolc hozzáállást, magatartást emel ki ehelyütt Jézus, amelyeken a Jóisten áldása nyugszik, és amelyekhez a Jóisten ígérete tapad.

Jézus a kedvelt és máshol is alkalmazott megszólalásmódjával él itt: a bevett, általános, szokásos vallási viselkedésformákat bírálja, és velük kapcsolatban bevezeti az isteni szempontokat: ’hogyan néz ki mindez az örökkévalóság szempontjából?’

Szavai szerint boldogok a lelki szegények, a szomorkodók, a szelídek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, az irgalmasok, a tisztaszívűek, a békességesek, valamint akik üldözést szenvednek az igazságért.

Ez nem az a boldogság

A makáriosz szó, amelyet az eredeti görögben találunk, áldottat, szentet, üdvözültet jelent, tehát nem vidámot vagy elégedettet.

A magyarban is használjuk ilyen értelemben a kifejezést az egyházi nyelvben, amikor a szentté avatás előtti boldoggá avatásról beszélünk. Olyan irányultságú életről van tehát szó ehelyütt, amelyet Isten nem hagy szó nélkül, hanem amely mintegy kiváltja az Ő odafordulását.

A fölsorolt boldogságok mind-mind az ember tevékeny rákészülését és elhatározását kívánják, és cselekvésekben kell, hogy megtestesüljenek: sajátos lendületük van tehát. Nem azért dönt mellettük az ember, hogy boldog legyen, hanem Magáért Istenért; Ő pedig ezeket válaszra méltatja – magyarázza Nagypál Szabolcs.

Lélekben szegény

És akkor lássuk hát: mit jelent, hogy boldogok a lelki szegények? Erre a teológus rögtön megjegyzi, pontosabb, magyarosabb fordítás valószínűleg a „lélekben szegények”. Ahogyan a szegény, nincstelen ember teljes mértékben rá van utalva mások szeretetére, jóságára, irgalmára, úgy a lelkiségünkben nekünk is teljesen a Jóistenre utaltan érdemes élnünk. Minden arra érdemest imádságunkba foglalva, és mindenért szüntelenül Neki adva hálát.

A lélekben szegény mindent Istentől kér, mindent Istentől remél, mindenben Istenre számít, minden dolgát Isten elé viszi. Semmit nem tulajdonít magának, amit elér; nem önmagában bízik, nem magára büszke, nem magával elégedett, ha valami sikerül.

Könnyebb talán megérteni, ha megalkotjuk az “ellentétpárját”, amit talán lelkiekben önteltnek nevezhetünk. Az ilyen ember önmagára büszke, ha valami sikerül; mindent saját magától vár; amit elért, azt magának tudja be. Olyannyira önelégült, hogy nem nagyon marad hely a lelkében a hálára Isten iránt.

Az ehhez kapcsolódó ígéret, miszerint övék a mennyek országa, azt jelenti, hogy a lelkileg Istenre utaltságban élő embereké a mennyei királyság, a mennyország, vagyis Isten uralmának birodalma. Ez egyrészt egy nyilvánvaló reményt hordoz a halál utáni üdvösségre vonatkozóan. Ugyanakkor, mivel Isten országa bennünk és közöttünk is van, a lélekben szegények, valamint akiket az igazságért üldöznek – ez a nyolcadik boldogság – már most is magukban és maguk körül mintegy vendégül látják Isten országát a Földön.

Hiszen a Hegyi Beszéd egy másik helyén, a Miatyánkban is arra kérjük Istent, hogy jöjjön el az országa és legyen meg az akarata, amint a mennyben, úgy a Földön is (Máté evangéliuma 6,10).

(Cikkünket folytatjuk a nyolc boldogság magyarázatával.)