„Azt hittem, hogy egy plüssjáték. Olyan csöndben ült a sarokban. De amint elpróbáltunk két jelenetet, nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal jobb, mint mi, többiek együttvéve.”
Richard Curtis
Az Oxbridge Mafia következő generációjának legkiemelkedőbb és legismertebb személyisége Rowan Atkinson. Megkockáztatom, a Monty Python tagjai után ő a világon a legismertebb humorista. (Jó, jó, Hugh Laurie alighanem vetekszik vele, de Laurie nem humoristaként, hanem Doktor House-ként lett világhírű.) Atkinsonról elsősorban alighanem Mr. Bean alakja jut eszünkbe, pedig pályafutása tele van még gyöngyszemekkel. Ezért most megpróbálom bemutatni munkásságának fontosabb állomásait, illetve az „Atkinson istálló” fontosabb személyiségeit.
Rowan Atkinson a Newcastle College-ben szerzett villamosmérnöki diplomát, majd Oxfordban szintén villamosmérnök szakon MSc-t. Ezzel pecsételődött meg a sorsa. Országos figyelmet először az 1976-os Edinburgh-i Fesztiválon szerzett az Oxford Revue tagjaként, de ellőtte már több jelenetet is írt és játszott az Oxford University Drama Societyben (az oxfordi egyetem színi társulatában). Itt ismerkedett Richard Curtis író-rendezővel, akivel hossz időre összefonódott a pályafutása.
The Atkinson People (kb. Atkinson arcai)
Az első önálló műsorát a BBC Radio3 sugározta, ez volt a The Atkinson People, összesen 4 rész készült belőle. Az Atkinson és Curtis által közösen írt műsorban az Atkinson által formált, kitalált hírességekkel készítettek interjúkat. A rádióműsor producere Griff Rhys Jones író-komikus volt, akivel kicsivel később közösen indították útjára a Not the Nine O’Clock című szkeccs show-t.
Canned Laughter (Konzervnevetés)
A Canned Laughter sajnos csak egyetlen epizódot élt meg. Voltaképp egy szituációs vígjátéksorozatnak indult, ami egyben a műfaj paródiája is. Erre utal a cím is: Konzervnevetés. Így nevezik szakmai berkekben az utólag, felvételről alákevert műnevetést. Atkinson három figurát játszik benne. Ezek közül a legfontosabb Robert Box, aki voltaképp Mr. Bean figurájának az előfutára. Ugyanolyan narcisztikus, ugyanolyan idiótán viselkedik, és a nőkhöz is körülbelül ugyanolyan módszerekkel (és sikerrel) közeledik. Olyannyira igaz ez, hogy ebben a műsorban látható először az emblematikus borotválkozás, amit Atkinson később felhasznált a Mr. Bean egyik epizódjában, és az 1997-es Bean – Az igazi katasztrófafilmben is.
Mr. Bean borotválkozik:
A Canned Laughter teljes pilot epizódja megtekinthető az interneten.
Not the Nine O’Clock News (Nem a 9 órás hírek)
A BBC híradója, a Nine O’Clock News (Kilencórás hírek) humoros ellenpárjaként indult útjára ez a szkeccs show a BBC2-n. 1972-1980 között futott. Összesen 27, 25-30 perces részből állt. A producerek, John Lloyd és Sean Hardie először a Frost Reporthoz hasonlóan konkrét tévéműsorokat akartak parodizálni, amikben Atkinson régimódi műsorvezetőként kritizálja a liberális, modern trendeket. A műsor címe Szent Tehenek lett volna. Végül mégis inkább úgy gondolták, hogy egy humoros híradót készítenek, mivel sokkal nagyobb mozgásteret adott.
A cím ötletét a 1978 októberében megjelent Not the New York Times nevű paródia újság adta, ami akkor jelent meg, amikor a New York-i általános sztrájk miatt nem tudott megjelenni a patinás The New York Times. Persze nehéz volt elkerülni, hogy az új műsort a Monty Pythonhoz hasonlítsák. Rowan Atkinson így nyilatkozott erről:
A Monty Python nagyon szürreális volt, abszurd. A Not the Nine O’Clock News viszont jobban a valóságról szólt.
A Not! abban is különbözik a nagy elődtől és példaképtől, hogy míg ott lényegében szabad kezet adtak a hat Pythonnak, eben az esetben a producerek döntöttek a műsor jellegéről és ők választották ki a szereplőket is, továbbá, hogy nagy írói team biztosította a poén utánpótlást. A négy év alatt közel hetven szerző járult hozzá a sikerhez, köztük olyan (azóta) nagy nevek, mint Stephen Fry és Douglas Adams.
A Not the Nine O’Clock News tisztelgése a Monty Python előtt. The Life of Monty Python:
Az első nekifutás a műsorral teljes kudarc volt. Elkészítettek egy pilot adást, amely soha nem került adásba. John Lloyd úgy érezte, mindennek vége. A BBC várta a pilot anyagot, ami borzalmasan sikerült. Lloydék csak Margaret Thatchernek köszönhették, hogy megúszták a botrányt. A Vaslady ugyanis bizalmatlansági indítványt adott be a kormány ellen, amit egyetlen szavazattal, 311:310 arányban megszavaztak, így előrehozott választást tartottak öt hónappal a ciklus vége előtt. A BBC pedig úgy döntött, a Not! túlságosan politikus műsor lenne, ezért elhalasztották. Így a producerek időt kaptak, hogy rendezzék soraikat.
Egy érdekesség: A Not the Nine O’Clock News eredetileg a Waczak Szállót váltotta volna a BBC2-őn, ezért az első rész elé készítettek is egy kis jelenetet, amiben John Cleese mint Basil Waczak felvezeti az új sorozatot. Sajnos a halasztás miatt nem közvetlenül váltotta egymást a két műsor, így bár leadták a Waczak Szálló jelenetet, elveszítette jelentőségét:
Ha nincs ez a kis haladék, a műsor talán soha nem jön létre. Mindent elölről kezdtek. A szereplők közül egyedül Rowan Atkinsont és Chris Lanhgamet tartották meg. Utóbbi akkor már humor veteránnak számított. Ő volt az első brit író, aki bekerült a Muppett Showba, de dolgozott Spike Milligannel és a Monty Pythonnal is.
Új szereplő volt Mel Smitht, aki korábban az Oxford Revue vezetője volt, és később többek között ő lett a rendezője az első Mr. Bean filmnek. Szükség volt egy színésznőre is. John Lloydot többen is kikosarazták. Végül véletlenül, egy partin ismerkedett meg az új-zélandi Pamela Stephensonnal. A producer szerint a nő csodálatos jelenség volt. Egész este azon törte a fejét, hogy mutatkozhatna be neki. Végül minden idők legátlátszóbb csajozós dumáját vetette be: „Szia bébi, nincs kedved szerepelni a tévében?”
Azt gondoltam magamban, persze, csak a bugyimba akar bejutni – idézte fel Pamela a találkozást. – Elkérte a telefonszámomat, én pedig odaadtam, mert helyesnek tartottam. És csodák csodája, valóban felhívott egy munka miatt, ami tényleg csak munka volt.
Pamela Stephenson itt épp Olivia Newton-Johnt parodizálja:
Atkinson azt nyilatkozta, nem bánta, hogy nem egyszemélyes műsort kapott, mert az nagyon ijesztő lett volna. Jobb, ha megoszlik a munka és a felelősség.
Az impozáns stáb ellenére az első évad borzalmas kritikákat kapott, és nagyon kevesen nézték. (Persze, kinek mi a kevés. Amikor Mell Smith az alacsony nézettségre panaszkodott azt mondta: „Sose ment egymillió fölé a nézettség.”)
Szerencsére a BBC illetékesei láttak benne fantáziát, így folytathatták a munkát, és jól tették, mert a műsor hamarosan minden idők egyik legsikeresebb angol humorsorozatává nőtte ki magát.
Egy találmány, ami segít a süketeknek észrevenni, ha cseng a telefon:
Angolul tudóknak a sorozat egyik legnépszerűbb jelenete. Rowan Atkinson zsenialitása még a gorilla jelmezen is átjön.
Az első széria alatt sok problémát okozott Chris Langham személye. Egyfelől nagyon erőszakos személyiség volt, aki mindig próbálta ráerőltetni a többiekre a saját ötleteit, véleményét, másrészt miután a többiekhez képest profinak számított, Atkinsonék nem nagyon merték megkérdőjelezni őt, emiatt sokszor bekerültek a műsorba olyan anyagok, amit igazából nem tartottak jónak. Végül a producerek úgy döntöttek, talán ez is hozzájárulhatott a rossz fogadtatáshoz. Így Langhamet lecserélték Griff Rhys-Jonesra (a Cambridge Footlights ex alelnöke, és a The Atkinson People producere), aki már az első részekben is feltűnt vendégszereplőként. Hogy tényleg a szereplőváltáson múlt-e, sose derül ki egyértelműen, de a műsor ettől kezdve megindult a népszerűség felé. A második évad 1982-ben Ezüst Rózsát nyert a Montreaux-i Fesztiválon, és BAFTA-díjat a Legjobb Szórakoztatóműsor kategóriában. A négy főszereplő egy csapásra országosan ismert sztárrá vált.
A műsorban sok dal is szerepelt. Az egyikben Rowan Atkinson hobbiját örökítették meg, a teherautó vezetést. (Nyugalom, a sün nem igazi.)
A negyedik évad után mindenkinek más elképzelése volt arról, hogyan folytassa tovább a pályafutását, így a társulat szétszéledt. A tagok közt fezsülő ellentéteket jól mutatja, hogy Rowan Atkinson összevágott egy 90 perces válogatást a legjobb jelenetekből, amit ki akart adatni videón. Amikor John Lloyd megnézte, döbbenten kérdezte: „Rowan, Hol van Pamela?” Atkinson minden teljesen kivágta őt az anyagból. Mint bevallotta, sose tartotta igazán viccesnek a nőt. A válogatás ebben a formában természetesen nem jelent meg.
Lloyd megpróbált összehozni egy új, egyszemélyes show-t Pamela Stephensonnal, de nem sikerült összehozni. Pamela továbbra is feltűnt színészként itt-ott. Később klinikai pszichológusként szerzett diplomát, és Beverly Hills-ben kezdett praktizálni.
Mel Smith és Griff Rhys Jones duóként folytatták és saját szkeccs műsort kaptak. Az Alas Smith and Jones (Sajnos Smith és Jones) négy évadot és egy karácsonyi különkiadást ér meg a BBC2-őn, majd a páros a BBC1-en folytatta 1989-től egészen 1998-ig immár Smith and Jones címmel. A sorozat szerencsére hozzánk is eljutott.
Rowan Atkinson pedig Richard Curtisszel és John Lloyd új vállalkozásba fogott. Egy szituációs vígjátéksorozatra kaptak felkérést. Ez lett a Fekete Vipera. Legközelebb ezzel folytatjuk…
Rowan Atkinson egyik bátyja, Rodney Atkinson euroszkeptikus közgazdász, akit 2000-ben kis híján megválasztottak az Angol Függetlenségi Párt elnökévé.
A Not! első évada készítése idején annyira nem voltak még ismertek a szereplők, hogy amikor az egyik jelenetben Rowan Atkinson egy hőbörgő nézőt alakított a közönség soraiban, a BBC biztonságőre ki akarta vezetni.
Chris Langham nem teljesen ismeretlen a magyar közönség előtt. Van egy emlékezetes pillanata a Brian életében. Ő az egyik nevetéssel birkózó katona a Pilátus jelenetben. (A videón kb 03.06-nál)
