A Múzeumkert hátsó sarkára néző háromemeletes, későeklektikus sarokház díszeivel és stílusával messze kiemelkedik a környék XIX. század második felében épült palotái közül, de mégis igen kevesen ismerik.
A P. Tóth Sándor által Gschwindt György számára épített palota 1901-re készült el, déli – Bródy Sándor utcára néző – homlokzatán lévő erkélyének mellvédjét pedig azóta is a város egyik legszebb napórája díszíti.
A 220 x 90 centiméteres, téglalap alakú domborműben lévő óra voltaképp egy díszes szalag, melyet két puttó tart.
A keleti oldalán kakast, a nyugatin pedig baglyot láthatunk, árnyékvetője pedig egy sugaras Nap-arc homlokából ered.
A megrendelő a századforduló egyik legsikeresebb üzletembereként játszva megengedhette magának, hogy a Nemzeti Múzeum és a régi képviselőház (1865 és 1902 közt itt ülésezett az Országgyűlés Képviselőháza, innen költöztek át a Parlamentbe) szomszédságában, egy igen drága telken építtethesse meg álmai palotáját.
A Gschwindt-dinasztia
A palota építtetőjének apja, a Győrből Pestre költözött Gschwindt Mihály eleinte dohánykereskedelemmel próbált meggazdagodni, de annak állami monopóliummá tétele miatt rövidesen a szeszgyártásra váltott, 1856-ban pedig megalapította a mai Corvin-mozi és Corvin köz helyén állt szesz-, élesztő-, likőr-, ecet- és rumgyárat, amely hamarosan dúsgazdaggá tette.
A vállalatot fiára, Györgyre (1854-) hagyta, aki apjánál jóval ügyesebbnek bizonyult a kereskedelem terén, így hamarosan bankokban, egy vasútépítő társaságban, a Concordia gőzmalomban, a Részvény Sör Vállalatban és egy bőrgyárban szereztek részvényeket, sőt, szénbányával is rendelkeztek.
A családnak köszönhető Józsefváros első közfürdőjének megalapítása is, mely a szeszlepárlás során keletkező forró vizet hasznosította, amelyhez szintén a gyártás során keletkező anyagokat, így az élesztőgyártásban felbukkanó malátát kevertek. Az 1869-ben nyílt fürdő néhány év alatt nem várt sikert hozott, így évente akár hetvenezer látogató is megfordult a falai közt – köszönhetően az iszapos zuhanynak, a hidegvizes részlegnek és a fenyő-fürdőnek.
A századfordulós városrendezések miatt az üzem 1908-ban elköltözött, és több részre szakadt – a szesz- és élesztőgyártás az alig egy kilométerre fekvő Ipar utcába, valamint Budafokra, a pálinkafőzde pedig Nagykőrösre költözött.
Zenebarátként épület alagsorában egy hangversenytermet alakított ki, ahol szimfonikus zenekarok adtak koncerteket.
A Puskin utcából nyíló bejárat
A kapu mellett építtető fiának portréja látható
A belső udvar részletei
A házat egészen a második világháborúig arisztokraták vagy nagytőkés körökhöz közel álló személyek, a Gschwindt család barátai – mint például gróf Szapáry Lajos, egy Hohenlohe herceg, valamint egy magkereskedő, Kellner Ilka – lakták.
Egy szinten csak két, egyenként 5-6 szobás lakás kapott helyet, de ez a helyzet természetesen a világháború után megváltozott.
A Bródy Sándor és Puskin utcák találkozásánál álló épület 1956-ban látta a Magyar Rádió ostromát, komolyabb sérüléseket azonban nem szenvedett.
Legutóbb négy évtizeddel ezelőtt újították fel, külső állapota ezzel szemben még kielégítőnek nevezhető.
A Belvárosban sétálva a Bródy Sándor utca számos másik épületével együtt ez is megérdemel néhány pillantást, de vigyázzanak a macskakövekkel!
Fotók és információk: Magyar Elektronikus Könyvtár, Magyar Nemzet, Amazon, Kovács Dániel, Építészfórum, Velenceblog, Prusi, Budapest magazin 1980/5, Petrucci Music Library, Bedő
