Hol a humor végső határa? Hiszünk benne, hogy nincs ilyen, bár sokan biztos azt mondják: a halál, a temetés körül poénnak nincs helye. Ha viszont egy több mint 150 éves történetről van szó, ráadásul kishazánkból, talán még a vaskalaposok szíve is meglágyul. A Magyar Nemzeti Levéltár a hét dokumentumaként mutatott be egy 1837-ből származó gyászjelentést.
Koponya és kaszás
A divat a gyászjelentéseket sem kerülte el, a díszítőelemek, a szöveg stílusa is koronként változott – írja a dokumentumot közreadó Magos Gergely. A legkorábbi fennmaradt gyászjelentés 1682-ből az első emberpár bűnbeesésével vezeti fel Gálfalvi Péter halálát. Nem egy egyszerű mondat, de szép:
Az, mi első szüleinknek háládatlanságokért az hatalmas Istennek az emberi nemzetre megváltozhatatlanul kimondott súlyos sententiája, és ezekbűl származott romló gyarlóság, és sok rendbeli változások alá lévén rekesztetve, az én szerelmes kisebbik egy testvér öcsém is, néhai Gálfalvi Péter deák véletlen és iszonyú szerencsétlen esete, s abbéli kevés ideig tartó testbéli kínjai után ezen 1682 esztendőben március 4-dik napjának estvéli 11 s 12 órai között lelkét az ő teremtőjének, az kitől vötte volt, szép csendesen megadá.
A fekete gyászkeret és a különböző díszítőelemek a XVIII. század végén jelentek meg, majd különböző motívumokkal gazdagodtak a következő évszázadban. Ilyen volt a koponya, a kaszás, a homokóra és a ciprus, amelyek a halált, a feltámadást és az örök életet szimbolizálták.
A hosszadalmas, személyes szövegek a XIX. század második felére jelentősen egyszerűbbé váltak. A „a szív legmélyebb fájdalmával”, „fájdalmas kebellel”, „megrendült szívvel”, „bánatdúlt kebellel” formulák váltak elterjedté. A gyászjelentések utaltak a halál körülményeire, miszerint „hosszas szenvedés után”, „végelgyengülés következtében”, „véletlen halál következtében”, de annak közvetlen módjára csak nagyon ritkán.
Ahol a gyógyszer már nem segít
De térjünk vissza ahhoz a bizonyos 1837-es jelentéshez. Milliárd halálok leselkedik rejtett zugokban emberi életekre, de századok alatt csak egy ront be oly hajlékba, ahol ily jótevő ember lakik – vezetik be a hozzátartozók a gyászhírt. A szebeni Nagy Ferenc gyógyszertárost 44 esztendős korában érte a halál.
Baleset történt:
… elhivatásához tartozó foglalkozásokra, gyors szekérrel Kolozsvárra jövén, a visszamenet meggondolhatásánál gyorsabban sodrodék, jelen hónap 28-kán, estve 8 órakor érszakadás által oda, hol a gyógyszer már nem segít.
Fekete humor? Nem tudni, mindenesetre kedves beleszövése az elhunyt hivatásának a szövegbe, és semmiképpen nem tűnik kegyeletsértőnek.
De van más is, bár lehet, véletlen. A halott érdemeinek felemlegetése után jön a temetés időpontja és helye. “…váratlan elhunyt érdemes néhait a mindenkit mindenütt bé fogadó köz anyaföldben a házsongárdi temetőbe rendelt nyugalma helyéig, a Gyors szekér czímű vendégháztól … elkísérjük.”
Poénnak azért a Gyors szekér fogadó elég erős, de ki tudja?
