Nem lennénk most Colleen Bell helyében – eleve ki hívta ide, ugye. De ha már itt van, elvárhatnánk, hogy csendben meghúzza magát, esetleg reprezentatívan mosolyogjon állami ünnepségeken és közhelyekkel méltassa a magyar és amerikai nép rendíthetetlen barátságát. Ehelyett bennünket oktat korrupcióról, miközben Amerikában verik a négereket, kiirtották az indiánokat és mindenhová exportálják a hülye demokráciájukat, ahol olaj van. K-É-P-M-U-T-A-T-Á-S.
Szerencsére nem olyan fából faragták népünket, hogy szó nélkül tűrje az amerikai rabigát, hogy az óceánon túlról mondhassák meg, hogy ki és mennyit lophat kis hazánkban. Itt van például legújabb miniszterünk, aki azt a terhet is vállára veszi majd, hogy kommunikációs téren hárítsa az idegen támadásokat. Ismét a kiváló zenész, író, festő, drMáriás örökítette meg Alaptörvény-díszkiadásba illő friss alkotásán, ahogy
(akril vásznon, 80 x 100 cm, 2015)
