A Login tipikus példája annak, amikor a jónak tűnő koncepció végül felemészti önmagát. Nemzetközi viszonylatban eredetinek egyáltalán nem mondható, de magyar filmtől mindenképpen kísérletező az, amivel Barnóczky Ákos rendező próbálkozik.
A Veszedelmes viszonyokat alapul vevő történet 21. századba ültetése nem is feltétlenül lenne ördögtől való gondolat, kifejezetten izgalmas alapanyag. A sztori szuperröviden: férfi és nő harca. A film ezt az örök ellentétet négy emberen keresztül mutatja be, egy szövevényes, eleinte a két főszereplő által magánzóban indított nyomozáson át, később pedig egy önös érdekei mentén tevékenykedő szélhámos páros ügyeskedésein keresztül. Természetesen a szálak alaposan összegubancolódnak és egy ponton túl nehéz megbirkózni az érzelmekkel, a vágyakkal, a hormonokkal és a logikus döntésekkel. Nem csak a szereplőknek, hanem a nézőnek is.
A történet szerint Janka (Parti Nóra), hogy férje öngyilkosságára fényt derítsen, használni kezdi azt a videós társkeresőt, amit élete párja is titokban használt vágyai kielégítésére. Itt felfedezi, hogy férje egy sztriptíztáncosnővel hetyegett (Gáspár Kata). Janka úgy sejti, hogy a táncosnőnek köze lehet férje halálához – azonban a nő kiléte ismeretlen előtte. Megismerkedik egy fickóval (Tálos József), akinek lányát a gyanú szerint, hasonlóan Janka férjéhez, valaki az öngyilkosságba hajszolta. Ketten elkezdik leszűkíteni a videós randioldal felhasználói között a listát, hogy nyomára bukkanjanak a vélt vagy valós elkövetőknek.
Sajnos a filmben több a potenciál, mint amennyit képes kihozni önmagából. A több szálon futó történet eleinte jól építkezik, ám durván fél óra után az ember megunja a beszélőfejre vágott beszélőfejet, amit újabb beszélőfejek követnek. Látható, hogy a készítők igyekeztek ellenpontozni a fix beállítást azzal, hogy olyan fényviszonyokat igyekeznek teremteni amelyek szemet gyönyörködtetnek, megpróbálják mozgatni a szereplőket, megmozdítják a webkamerát. Van egy táncolós jelenet, ahol Gáspár Kata érzékelhetően egy laptopról webcamozik, amit valaki felemel, s miközben ő táncol, a webcamera követi őt a legnagyobb tömegben is. Sokszor azonban ezen próbálkozások miatt képileg hiteltelenné válnak a jelenetek. A film kerettörténete az, hogy egy gyilkossági ügy nyomozati anyagaként összevágott felvételeket nézünk, azonban pont ezek az az esztétizálások teszik hiteltelenné az eseményeket. Ezek azonban csak formaságok.
Ami a zavaróbb, hogy a film arra a forgatókönyvi trükkre épít, hogy két webcamozás közötti eseményeket soha nem mutatja, ami logikus (ahogy a Veszedelmes viszonyokban is két levél között hosszabb idő is eltelhet) ugyanakkor zavaró, hogy azt a benyomást kelti a film, mintha MINDENT a videóchaten keresztül beszélnének meg a szereplők. Mintha nem lennének telefonok, e-mailek és személyes találkozók a világon. Pedig ezekre még dialógusokban is utalnak, csak így kicsit olyan érzése van a nézőnek, hogy amire nem volt pénz, azt a szereplők elmesélik. Értem, hogy a laptopokra lementett videókból áll össze a film, mégis hiányérzete van az embernek.
A színészek láthatóan élvezik azt, hogy egyszerre több karaktert is el kell játszaniuk, és a dramaturgia szerint ez is némileg összezavarja őket a film előrehaladtával, viszont játékuk egy idő után éppen emiatt kiegyensúlyozatlanná és kontrollálatlanná válik. Pedig a felhozatal erős, és nem kevés értékes pillanatuk is van. Sajnos azonban a rengeteg beszéd közben a történet elsikkad, nehéz megtalálni azokat a pontokat, amihez fordulatokat tudunk kötni, kevés emlékezetes jelenet vagy dialógus van a filmben.
Barnóczky Ákos elmondta, hogy a célja az is volt ezzel a filmmel, hogy az internetes társkeresés veszélyeire is felhívja a figyelmet. Hát, nem tudom. Ismerjük ezt a témát, tapasztaltuk is. Nem nagyon tud újat mondani ezzel kapcsolatban ráadásul, ha ez is a szándékok között volt, akkor valami nagyon félrement, mert hiába mutatja be, hogy hogy működik az internetes társkeresés, közhelyek érkeznek közhelyek hátán: ne add ki magad akárkinek, vigyázz a személyazonosságodra, ne itt éld ki a furcsa szexuális devianciáid – ezt már mind tudjuk. Sajnos gyáltalán nem érzékelhető az a 10 év kutatómunka, ami állítólag megelőzte a forgatást.
