Benke Ágnes ajánlja:
Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.
Kustánczi Norbert ajánlja:
Az árnyékból figyelem, ahogy az emberek járkálnak mellettem: kutyát sétáltatnak, beszélgetnek, csinálják, amit az emberek szoktak. Néha megállnak a hidam alatt, ácsorognak, pisilnek, szeretkeznek. Én pedig figyelem őket, de nem szólok semmit; ők pedig nem látnak engem.
Fol rol de ol rol.
Itt is maradok a híd ívének sötétjében. Hallom minden lépéseteket, a cipőtök kopogását a hidamon.
Ó igen, hallak benneteket.
De nem bújok elő.
Vincze Miklós ajánlja:
A Földközi-tenger felől érkező sötétség eltakarta a helytartó szeme elől a gyűlölt várost. Eltűntek a templomot a félelmetes Antonius-bástyával összekötő függőhidak, s az égből leereszkedő feketeség elöntötte a hippodrom szárnyas isteneit, a lőréses falú palotát, a piacot, a karavánszerájt, az utcákat, a tavakat… Elveszett Jerusalaim, a hatalmas város, mintha sosem létezett volna. Mindent felfalt a sötétség, amely megriasztott minden élőlényt Jerusalaimban meg a város környékén.
Molnár Zoltán ajánlja:
Macska már csak egyszer repült Majkon. De milyen szépségesen! Az ember azonnal értette Ikaroszt! Apám látogatott meg minket, nagy nap!, s együtt ebédeltünk, előírásosan, úgy, ahogy parasztházakban szokás, a nagymama a sparhertnél, mi, férfiak, illendőn az asztalnál, az asztalként szolgáló mosógép két oldalán. Egy óvatlan pillanatban az egyik macska, a rengeteg macska egyike belenyalt apám tányérjába. Én macskaügyben már ki voltam tanulva, kussoltam. Apám se szólt semmit, villant a szeme, megragadta a dögöt, és nagy lendülettel kivágta, át, át a hosszú folyosón, ki az udvarba. Mintha a farkánál fogva, és előtte megpörgetvén kackiásan a feje fölött. Röpült Isten teremtménye végig a folyosón, kifelé a homályból a fény felé, éktelenül vernyákolva, lábát négyfelé terpesztve. Gyönyörűséges látás volt, s én rápillantottam édesapámra, az én nagy, erős apácskám, gondoltam büszkén.
Ekkor kicsi, fekete szél kerekedett a sparhert felől.
-Mátyás! -csattant a jeges hang. -Mátyás, kérem, a macska is lény, Isten teremtménye!
Zsótér Dániel ajánlja:
Gyiar, ne félj!
Balogh Mária ajánlja:
Messze túl a
Rossztettek s jótettek fogalmán
Van egy mező.
Ott találkozunk.
László Pál ajánlja:
Kisanyám, ígyen említe, kisanyám, csak te vigyázzál, mert megkeményítették az abortusz-komitét, úgy lám!, kisanyám, holott fogyunk, fogy az ország!, így döntének a fejesek, pusztul a magyarság!… az anyáik picsáját!, azt, kisanyám, illetve éppen hogy az enyémet, az én pinámra ne mentsék az országot, alja képmutatók, anyukám, ne kantározd magad, valljál mindent arccal, mind valami eszödbe megy, hogy egyessen élnél, hogy elhagytak vón, hogy borcsiszár apád, a csimasz, lator lött vólna, szégyengetnének ök, matató honatyák, valld, hogy spirált használnál, az bizonos, véltán hogy nem írnák jóvá, hanem egy sperma ugyan mégis által vergődne a zárlaton, azt azannyira megsínlené, hogy az okozta gyermek talám nem lőn tellyes, holott ha jóvá írnák es, jó, kisanyám, nem lössz; ne ríjj.
Sári Veronika ajánlja:
Minden, mi él, az egyenlő soká él,
A százados fa s egynapos rovar.
Eszmél, örül, szeret és elbukik,
Midőn napszámát s vágyait betölté.
Nem az idő halad: MI változunk,
Egy század, egy nap szinte egyre megy.
Ne félj, betöltöd célodat te is,
Csak azt ne hidd, hogy e sártestbe van
Szorítva az ember egyénisége.
Látád a hangyát és a méherajt:
Ezer munkás jár dőrén összevissza,
Vakon cselekszik, téved, elbukik,
De az egész, mint állandó egyén,
Együttleges szellemben él, cselekszik,
Kitűzött tervét bizton létesíti,
Mig eljön a vég, s az egész eláll. –
Portested is széthulland így, igaz,
De száz alakban újolag felélsz,
És nem kell újra semmit kezdened:
Ha vétkeztél, fiadban bűnhödöl,
Köszvényedet őbenne folytatod,
Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,
Évmilliókra lesz tulajdonod.
Bodnár Judit ajánlja:
No hiszen – mondta –, le is foshatná magát a világ, ha az emberek első osztályon utaznának, az irodalom meg a poggyászkocsiban.
Bátky Zoltán ajánlja:
Amíg képesek lesznek meghatódni egy moll akkord hallatán; amíg könnybe lábad a szemük, ha két szerelmes egymásra talál; amíg gyanakvó szívükben jut hely a kockázat vállalására, és mernek Isten arcába nevetni, addig van remény a megmenekülésre. Ha mindez kiveszett az emberekből, megértek a pusztulásra.
Orosz Zoltán ajánlja:
Ha újjá akarsz születni, előbb meg kell halnod.
Farkas György ajánlja:
Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.
Tóth Richard ajánlja:
Jogom van ehhez az undorhoz, amely mintegy mementóként megóv engem a méltatlanságtól, s attól, hogy büszkeségemet további megaláztatásnak, gyalázatnak szolgáltassam ki.
Farkas Csilla ajánlja:
Belenyúlt a szívébe, mesélte, hogy kimeri onnan, ha másképp nem megy, erővel, ami kell neki. De a szívből erővel semmit nem lehet kiemelni. A másik ember felszisszent, hogy ne kotorássz ott, mert fáj, vagy rosszul dobog, ha belekavarsz a szívkamrákba. Nincs neked ott keresnivalód, az olajoshal meg a savanyúuborka kint vannak a spájzban. Ő akkor visszarántotta a kezét, és nézett ijedten, mint a gyerekek, mikor rajtakapják őket, hogy hajcsattal a konnektorba akarnak nyúlni. Ült ott riadtan éveken át, időnként újra megpróbálkozott kicsenni, lopva, hátha az a másik épp nem figyel, ebben az óvatlan pillanatban, valamit a másik szívéből, de minden alkalommal lefülelték. Ne csináld, hallod, ne csináld, mondom, hogy fáj.
Borovitz Tamás ajánlja:
Nem lehet mindenki okos, óberlajtnant úr – mondta Švejk meggyőzően -, kell, hogy a hülyék kivétel legyenek, mert ha mindenki okos volna, akkor annyi ész volna a világon, hogy attól minden második ember teljesen meghülyülne.
Hajdú Edit ajánlja:
– Azért az szomorú, Emmi, hogy már nincs mit mondanunk egymásnak.
– Lehet, hogy soha nem is volt.
– Ahhoz képest egész jól elbeszélgettünk egymással.
– Némán beszélgettünk. Csak üres szavakat váltottunk.
Neményi Márton ajánlja:
Sebtében öltözködtünk, összevissza minden ruhaféleségből magunkra kaptunk egy-egy darabot, amíg úgy néztünk ki, mint az ismeretlen erdőtolvajok. Legvégül talpunkra sálakat tekertünk, úgy indultunk a vasútállomásra, a tehervágányok felé. Mire elhelyezkedtünk az egyik fékezőfülkében, kihunytak Bogdanski Dolina utolsó fényei is. A háztetők fölött csak a szeméttelepek delejes szentjánosbogár-burája világított, átderengett az állomásépület ablakain, imbolygó árnyával a szeminaristáknak, akik talpukra kötözött párnákkal álmukban is a váróterem végtelen köreit rótták.
Jászberényi Sándor ajánlja:
Ha valaki messze földön utazik, jól teszi, ha elfelejti a javát annak, amit tanult, és elsajátítja az új szokásokat, amelyek életbevágóan fontosak azon a vidéken. El kell szakadnia a régi eszményektől és a régi istenektől, sőt gyakran fel kell hogy borítson olyan törvényeket, amelyek addigi magatartását meghatározták. Az, akiben megvan az alkalmazkodás e proteuszi képessége, az ilyen változások újszerűségében még örömét is lelheti; de annak, akiben megcsontosodtak az otthoni szokások, amelyekben felcseperedett, a megváltozott környezet nyomása úgyszólván elviselhetetlen, és testileg-lelkileg elkopik az új megszorítások közepette, melyek előtt értetlenül áll. Az örökös feszültségnek elmaradhatatlan a hatása, a visszahatása, sok bajt és mindenféle szerencsétlenséget okoz. Aki nem tud beletalálni az új kerékvágásba, legjobb, ha visszatér hazájába; mert ha soká halogatja, biztosra veheti, hogy belehal.
Huszár Krisztina ajánlja:
Midőn a bábjáték igazgatója szinpadának függönye előtt ül, s elszerte néz a vásárban, buskomoly hangulat szállja meg kedélyét, a mint a zajos piaczot szemléli. Van itt nagyban evés, ivás, szerelmeskedés, kaczérkodás, nevetés, sirás, dohányzás, verekedés, táncz és zene; vannak itt jobbra-balra tolakodó hír- és becsületvadászok, nőkre kacsingató piperőczök, zsebmetsző gazemberek, résen levő rendőrök, sátraik előtt szájaskodó nyeglék, s az aranyfüstös tánczosokat és szegény öreg kifestett képü ugronczokat bámuló vidékiek, kiknek hátulsó zsebeikben mozgékony ujju egyének működnek. Igen, ez a hiuság vására; bizonyára nem erkölcs, s nem is a vidámság helye, ámbár eléggé zajos
Ignácz Péter ajánlja:
A hivatalban, ahol dolgozom, öt embertől félek. Ötük mindegyike fél négy embertől (az átfedéseket nem számítva), az összesen húsz, és e húsz mindegyike hat embertől fél, az annyi, mint összesen százhúsz ember, aki legalább egyvalakitől fél. E százhúsz ember mindegyike fél a másik száztizenkilenctől, és ez a száznegyvenöt ember mind fél attól a tizenkettőtől odafönn a csúcson, akik közreműködtek ennek a cégnek az alapításában és kiépítésében, és most az övék, és ők irányítják.
Katz Dávid ajánlja:
Az egyszerű lelkek példájára, akik a saját szeretetükkel akarják pótolni a mások szeretetének hiányát, most mindenáron szeretni akart valakit, a saját hevétől akart fölmelegedni.
Muchichka László ajánlja:
Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amelyik szerint van Isten. És az egyetlen, amelyik úgy viselkedik, mintha mégsem létezne.
