Gaspar Noé, az 51 éves Párizsban élő argentin tabudöntögető direktor sok mindent bemutatott már filmjeiben: brutalitást, vérfertőzést, erőszaktevést, most pedig az Egy mindenki ellen, valamint a Visszafordíthatatlan és az Enter The Void után a Szerelem (Love) című filmjében a nyers szexet is az arcunkba tolja (szó szerint, hiszen 3D-ben forgatott, hogy még teljesebb legyen az explicit élmény). Legújabb filmje Cannes közönségét is megosztotta, hazai premierje pedig a miskolci Cinefesten volt, ott beszélgettünk a rendezővel. Gaspar Noé pont olyan, mint amilyennek a filmjei alapján elképzeljük: életigenlő, nem túl sok önmérsékletet tanúsító egyéniség, aki az előző esti közönségtalálkozó után sokáig mulatozott, így késve érkezett a megbeszélt interjúra.
Hosszú volt az este?
Viszonylag későn, vagy ha úgy tetszik korán kerültem ágyba. Túl sok mindenkivel kellett koccintanom és beszélgetnem a filmemről.
Gyanítom a legtöbbeket érdeklő kérdés az volt, hogy pornóként tekintesz-e a Szerelemre?
Sokan valóban azt gondolják, ez egy pornófilm, mert igazi szex van benne, pedig pont olyan, mint maga az élet. A pornográfia célja felizgatni az embert, viszont én egy szentimentális filmet akartam, ami annyira szenvedélyes, amennyire csak lehetséges. Ennek a filmnek érzelmi szinten kell felkorbácsolnia a nézőt, nem testileg.
Ezek szerint azért nem tekintesz pornófilmként rá, mert a Szerelem életszagúbb, és nem érkezik meg egy vízvezeték-szerelő a film elején?
Mindenki élvezi az életet és a szexet, legyen az politikus, tanár vagy filmkritikus. Miért ne nézhetnének olyan filmet, amiben a társas lét legcsodálatosabb tapasztalata explicit módon jelenik meg. Képmutatónak érzem, hogy amíg készülhetnek olyan filmek, amiben emberek brutálisan gyilkolják egymást, addig megbotránkoztatást kelt életünk legfőbb esszenciája: a szex. Ráadásul nem csak ez fontos ebben a filmben, az érintések, a gyengédség, az ölelések, a csókok adják a szerelem igazi mélységeit. Ez egy igazán emberi film, hiszen van egy fiú, aki együtt él egy lánnyal, de egy másikat ejt teherbe.
Az én értelmezésemben a Szerelem egy az 50-es évek melodrámáit idéző film jó sok meztelenséggel és szexszel. Ezzel egyet tudsz érteni?
Igen. Hiszen azt akartam megmutatni, mi történik a való életben, amikor egy párkapcsolat darabjaira hullik. Nem akartam sokkolni, csak őszinte maradni. Nagyon kevés olyan film van, amely hasonló üzenet szeretne közvetíteni, mint a Szerelem, legutoljára talán az Adéle élete volt képes ugyanerre. Két fiatal lányt látsz, akik lefekszenek egymással, összejönnek, majd szakítanak, de a szex ott is csak egy nagyobb egész részeleme. Az a film nagyon megérintett.
A Szerelem kapcsán nagyon nehéz másról beszélni, de minden válaszodban kardinális tényezőnek tűnik a szexualitás. Mennyire fontos ez az életedben?
Fontosabb, mint az étel! Fura ezt persze kimondani, mert étel nélkül meghalsz ugye, a szex hiánya pedig nem okozza ezt, mégis a testiség megvonása jobban meggyötör, mint az éhség. Ez számomra ugyanolyan alapszükséglet, mint a víz, vagy az oxigén.
Egyre inkább úgy érzem, hogy bár a forgatókönyv csak hét oldalas volt, és a színészek – amikor nem szexelnek – többnyire improvizálnak, ez a film mindenben rólad szól. A főszereplő filmeket akar készíteni sok vérrel és ondóval, gyermekét Gasparnak hívják, párja expasiját Noénak (akit ráadásul te alakítasz), a többi személyes referenciáról nem is beszélve…
Ez részben igaz, hiszen a Szerelem egy olyan világot mutat be, amit jól ismerek, de azt azért túlzás lenne állítani, hogy önéletrajzi ihletettségű lenne. Megjelennek ugyan a családtagjaim nevei a filmben, vagy a korábbi alkotásaim poszterei a főszereplő szobájának falán, aki ráadásul viseli a ruháimat is, mert a forgatás első hetében nem volt stylistunk, de ez nem több annál, hogy könnyen és gyorsan otthonossá akartam alakítani a helyszínt és a körülményeket. Ez a film nem rólam szól, hiszen én például nem ejtettem soha véletlenül teherbe nőket.
De azért hármas szexben biztos volt részed.
Igen, és mindenkinek nagyon ajánlott! Ráadásul később kellemes emlék visszagondolni rá.
A színészeidet mivel vetted rá, hogy ezt megtegyék a kamera előtt?
Azért a snittek nagy részében tényleges penetráció nem történik, az aktus csak szimulált. Persze ettől még nehéz volt olyan intelligens embereket találnom, akik számára nem okoz problémát mások megérintése, és hogy közben átérezzék, miről is szól a film. Tudom, mennyire nehéz dolog levetkőzni, pláne nőként egy férfidominanciájú világban, ahol rögtön csak egy tárgyat látnak benne, de szerencsére megtaláltam azokat, akik megértették, hogy az élvezetes szex hangulatteremtő eleme ennek az alkotásnak. Én nem presszionáltam senkit olyan határok átlépésére, amit nem akart, csak hogy csináljunk egy jó filmet közösen. És még egyszer mondom, nem minden igazi a vásznon, még ha annak is tűnik.
A szadizmust, az erőszakot, a vérfertőzést, a drogfüggést, a mocskos szexet már mind kipipálhatjuk a filmográfiádban. Mire készülsz legközelebb?
Meg fogsz lepődni, dokumentumfilmre. Mert az egy egészen más látásmódot és elkészítési folyamatot feltételez, hiszen nem újraalkotsz egy világot, vagy ellopsz ötleteket a valóságból, hanem valami igazán személyeset alkotsz.
