Néhány éve – még a 2006-os választások előtt – Grendel Lajos a Mozgó Világban írt arról, hogy az író mivel létezésszakmában dolgozik „az egészet nézi, s azt párt- vagy egyéb torzító szemüvegen keresztül sosem lehet látni”.
Az író már akkor megjósolta, hogy Semjén Zsolt és Mikola István ott fog sertepertélni a politika közelében, „a konzervatív tábor nagyobb dicsőségére, mint afféle nyári mikulások vagy bokréták a Fidesz kalapján. Most még ráadásul fel is vitte, ha nem is az Isten, de legalább Orbán Viktor a dolgukat, előtérbe tolva figurájukat a politikai sakktáblán”. Grendel akkor úgy látta, Orbán Viktor ebben hibázott, mert veszélyes, amikor a gyalog bástyának képzeli magát, mint Semjén és Mikola, akivel ő még a tyúkszemét vágatta volna ki.
„Persze ki tagadná, hogy Mikola Istvánra és Semjén Zsoltra is van igény a mai Magyarországon, attól félek, nagyobb igény, mint az MDF képviselte, mára letisztult, értékőrző, modern európai kereszténydemokráciára. Egy időben Gömbös is népszerűbb volt Bethlennél, s azóta konzervatívék háza táján a helyzet csak tovább romlott. (…) Mikola István, Semjén Zsolt és társaik pillanatnyi tündöklése nem hungarikum. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Lengyelországtól Magyarországig egy új internacionálé van születőben, a legásatagabb ultrakonzervatívoké, akik áttelelték a kommunista diktatúrát, s most úgy vélik, hogy elérkezett az ő idejük. Nem a polgári Nyugat-Európához visznek közelebb, hanem ódon kripták kísértetvilágához.” Még egyszer, mindezt 2006. májusában írta Grendel Lajos.
