Halálának híréről lánya, a szintén ismert művész, Simona Fornara-Erni számolt be Facebook-oldalán.
Erni sok száz festményt, szobrot, litográfiát, rézkarcot és kerámiát készített pályafutása során. Idősebb korában is lendületes munkatempót diktált magának: nyolcvanas éveiben járva még festett egy sor képet a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak és templomi freskót is azon a dél-franciaországi településen, Saint-Paul-de-Vence-ben, ahol üdülőháza áll.
Az 1909 februárjában Luzernben született Erni Párizsban és Berlinben folytatott művészeti tanulmányokat. Korai pályájára jelentős hatással volt Pablo Picasso és George Braque, de absztrakt korszaka véget ért, miután nagy sikert aratott az 1939-es zürichi országos tárlatra készített hatalmas, öt méter magas és 90 méter hosszú faliképe, amely a Die Schweiz, das Ferienland der Völker (Svájc, a népek pihenőhelye) címet kapta.
A megrendeléseknek azonban hamar vége szakadt a nemzeti szocializmus, majd a második világháború miatt kialakult kommunista szimpátiája miatt hosszú időre mellőzték. Húsz évvel később erről úgy beszélt, hogy “kitaszították a kulturális életből, mint nemzetárulót”.
Az 1956-os magyar forradalom leverése hozott ideológiai fordulópontot az életében. “A tankok lerombolták az életszemléletemet” – jelentette ki abban az időben.
Erni számos plakátot készített a svájci Vöröskeresztnek, és több mint 90 bélyeget tervezett Svájcnak, Lichtensteinnek és az ENSZ-nek.
“Meg vagyok győződve arról, hogy még a legkisebb felületen is ki lehet fejezni valamit – feltéve, ha az embernek van mondanivalója” – fogalmazott egyszer. Színházi jelmezeket és díszleteket is tervezett, továbbá kerámiákat is alkotott.
Luzernben, ahol élt, múzeum őrzi mintegy 300 munkáját.
