Tudta ön, hogy…
- … a ma felállított Kossuth emlékmű nem az eredeti, hanem annak frissen készített mása?
- … az eredeti, az ötvenes években „kitelepített” alkotás Dombóváron marad?
- … 245 köbméternyi süttői mészkőről szorgos kőfaragók és precíz CNC-esztergák hasították le a fölösleges matériát?
A szobor története 1894-ben, Kossuth halálának másnapján kezdődött, mikor is a főváros közgyűlésén felvetették a szoborállítás gondolatát, a költségekre pedig országos gyűjtés rendeztek.
A pályázatot csak 1903-ban írták ki, majd érvénytelennek nyilvánították, aztán 1906-ban kiírták még egyszer, győztest, botrányok közt 1908-ban hirdettek: Horvay János lett a nyerő.
A szobor készítése egyre húzódott, amiben a világháborúnak is volt szerepe. A márványtalapzat 1914-ben már csak elszállításra várt a ruskicai bányában, ám nem sikerült vasúti kocsit szerezni hozzá, s román kézre került. A posztamens végül olcsóbb anyagból, mészkőből készült.
Az alkotást harminchárom évvel Kossuth halála után, 1927. november hatodikán avatták fel. Az ünnepi beszédet Apponyi Albert tartotta, aki szónoklatát e szavakkal zárta: „Magyarok! Megrendülve állunk hazánk ama szülöttjének szobra előtt, akinek nagysága merész ívben áthidal és összeköt világrészeket és korszakokat, eszmeáramlatokat és érzelmi hullámzásokat, vitákat és ellentéteket, felfordulásokat és új alkotásokat, egy gondolatnak: a magyar szabadság, a magyar függetlenség benne megtestesült gondolatának kipusztíthatatlan erejével. Ehhez a halotthoz nem is szólok így, hogy »Legyen áldott emléke«, hanem így, hogy »Éljen ez az emlék mindenkorra, mint a magyar nemzeti energia jelképe és a magyar feltámadás záloga.«”
Lehetne inkább agitátor?
A szobor központja Kossuth Lajos, a többi alak az 1848-as első felelős magyar kormány tagjait ábrázolja: Kossuth jobbján Batthyány Lajos, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, Mészáros Lázár, balján Széchenyi István, Eötvös József, Klauzál Gábor és Esterházy Pál. A háttérként szolgáló kőfal túloldalán lévő szoborcsoport a szabadságharc kisembereit jelképezi: egy családjától búcsúzó katonát, egy dobos fiút, egy zászlót hordozó öregembert felnőtt fiával, valamint egy nyalka és egy sebesült katonát. A kompozíció alatt Petőfi Sándor Élet vagy halál! című versének első sorai voltak olvashatók.
Annak ellenére, hogy a Kossuth-szobor háborús sérüléseit kijavították, a Rákosi-korszakban úgy döntöttek, hogy egy „búval teli figura helyett inkább az agitátor, prekommunista néptribun alakja lenne kívánatos”. A cél érdekében 1951-ben fölállított kormánybizottság Kisfaludi Strobl Zsigmond, Kocsis András és Ungvári Lajos pályamunkájára szavazott.
A Horvay-féle szobrot darabjaira szedték, először a Kerepesi temetőben őrizték, majd 1959-ben Dombóvár kérésére a városba szállították, ahol 1973-ban a szigeterdei parkban helyezték el, de nem az eredeti kompozícióban, hanem az alakokat párosával felállítva.
Fotó: MTI/Jászai Csaba
Kopírozva
A Kossuth tér tavalyi rekonstrukciója során most Kisfaludiék műve távozott a térről, és visszakerül Horvay alkotása. Pontosabban annak másolata, ugyanis az eredeti mű kőtípusa állítólag gyorsan pusztulna fővárosi levegőben, ráadásul Dombóvár is már érzelmileg kötődik az alkotáshoz.
Fotó: Fotó: OGY Sajtó
Az eredeti szobrokról levett minták alapján süttői mészkőből a Reneszánsz Kőfaragó Zrt. kopírozott. A munkát negyven kőfaragó végezte nyolc hónapig, a kőtömbök előkészítését két CNC-vezérlésű kőmaró biztosította. A posztamenshez 165 köbméter követ használtak; a szobrok 18 tömbből állnak, a domborműhöz további 18 tömböt használtak összesen 80 köbméternyit.
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
