REGEHŰ
Mikor a lány felkelt, a fiú már nem feküdt mellette az ágyban.
A lánynak mindig is ez volt a vágya: egy óriási franciaágy, a fakeretben vastag, puha matraccal. Pesten vették, talán egy éve. Még kicsit hempergett a Sultan matracon, élvezte a szinte végtelen teret, gyerekkorában tíz évig kellett a húgával együtt aludnia egy kényelmetlen, szűk és kemény díványon.
Felült, lábát lógatta az ágyról. Hallotta, hogy a nappaliban megy a tévé. Belebújt a papucsába, felvette fehér fürdőköpenyét (a szíve feletti zsebre egy piros R betű volt hímezve), és a fürdőszobába indult fogat mosni. Mikor a mosdókagylóba köpött, látta, hogy a vére rózsaszínűre festette a fogkrémet. Erről az jutott eszébe, hogy már két hete meg kellett volna jönnie. Megfésülködött, majd feltűzte kese haját. Mielőtt beállt volna a zuhany alá, belesett a nappaliba. A fiú a fehér fotelben ült, lába egy hokedli tetején. Egyik kezével a kacorjával játszott, a másikban egy dobozos Ursus sört tartott, és közben valami Disney-rajzfilmet bámult. A nagy fülű kutya régi automobilt vezetett és egy lakókocsit húzott maga után, melyben egy egér énekelt. A fiúnak két éve nem volt munkája, a nappalokat a lakásban, az estéket a sarki kocsmában töltötte. A kocsma helyén valamikor kupleráj működött, ezért a fiú és a barátai „Röpülő Picsának” hívták az ivót, mert állítólag egykor ez volt a neve a bordélyháznak. A kocsma hivatalos neve csak ennyi volt: „356-os számú italbolt”.
Szeretlek – mondta a lány az ajtóból.
Szeretlek – mondta a fiú, de nem nézett a lányra, tovább bámulta a tévét.
Fotók: Thinkstock
A lány a zuhany alatt testét Palmolive Mineral Massage tusfürdővel mosta. Két hete a belvárosban egy kendős, kövér cigányasszony állította meg az utcán, és azt mondta neki: „Kisnaccsága, hát fedezze mán fel a Holt-tenger ősi titkait zuhanyozás közben! Ez a tusfürdő különleges, holt-tengeri sókat és aloe vera kivonatot tartalmazó összetétele révén kíméletesen bőrradírozó hatású. A bőrét selymesen simává varázsolja, és a teste nyugalmat lel a kényeztető otthoni SPA élmény során! A rák egye ki a gyerekem szívét, ha nem mondok igazat!”
A cigányasszony a bolti ár harmadáért adta, ezért a lány vett egy kartonnal a tusfürdőből. És nem csalódott. A Holt-tenger ősi titkai ugyan nem tárultak fel előtte zuhanyzás közben, de tény, hogy kellemes, frissítő hatású készítménynek bizonyult a Mineral Massage.
A lány tisztálkodás közben képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy ez a test nem az övé. Szép, vékony, feszes ez a test, de nem az övé. Mosta hosszú combját, és végig az járt a fejében, ez nem az én combom, a tusfürdőt felhabosította körteformájú mellein, és közben az járt a fejében, ezek nem az én melleim, alaposan kitisztította testnyílásait, és közben az járt a fejében, ezek nem az én testnyílásaim.
Sokáig állt a megállóban. Két hazafelé tartó spicces szobafestő (az egyik a festékfoltos létrát cipelte, a másik a nagy vödröt) az utca túloldaláról fütyült neki, aztán felajánlották, hogy elviszik magukkal sörözni. Ügyet sem vetett rájuk. A Mercedes trolibusz megérkezett, tele volt emberrel, de a megállóban mindenki leszállt. A troli az utca végén megfordult, és a lány egyedül utazott a városközpont felé. Mintha taxival járnék, gondolta. Útközben a házak falára tekert kábelkoszorúkat számolta. Hetvenhetet számolt meg összesen.
Leszállt a troliról, és átvágott a tágas, macskaköves téren, aminek a közepén egy régi templom és egy jókora lovas szobor állt. Késő délután volt, majdnem este, már sötétedett. A régi templom toronyórájára nézett, és rájött, még korán van. Egy divatüzlet kirakatát bámulta sokáig, arra gondolt, jól állna neki ez a kis citromsárga Gucci blézer. De aztán eszébe jutott, hogy amíg a fiúnak nincs munkája, addig spórolniuk kell. Különben is, két hete nem jött meg. Nem baj, gondolta, éppen olyan jó lesz a piacon vásárolt hamisított Gucci blézer is. De hiszen a táskám is hamisított Dolce & Gabbana, s ugyan ki veszi észre? Főleg ilyenkor, estefelé, szürkületben.
Belépett a félhomályos kávézóba, café lattét rendelt Illy kávéból, édesítőszerrel. A falon ódon fotográfiák függtek szépen bekeretezve. A képeken a régi város: tornyok, templomok, várfalak, sörgyár, vasútállomás, fürdő, a főtéri szálloda. Rágyújtott egy hosszú és vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára, és belekortyolt a forró tejeskávéba. Ez nem az én szám, nem az én nyelvem, nem az én torkom, gondolta.
Kint már zuhogott a hó, a lány a kávéház ablaküvegén keresztül látta, ahogy a fekete király fejére fehér sapkát rajzol a tél. Arra gondolt, ő senkit sem ismer ebben a kávézóban, de őt biztosan többen is ismerik. Talán éppen ő ott, a szakállas, almazöld garbós fickó, aki pipázik és közben a vörös nő haját dúrja. Vagy talán az ott, a kopasz, kövér úriember, aki Unicum nextet iszik egymagában. Még (Uram bocsá’!) az is lehet, hogy az a tigrismintás cicanadrágot viselő középkorú hölgy is ismeri őt. Nem valószínű, de éppen meglehet.
A lány senkit sem ismert a városban, csak a fiút. És neki ez éppen elég volt. A fiú sem ebben a városban született és a lány sem. A fiú a hegy egyik oldalán, ő pedig a hegy másik oldalán nőtt fel. A vonaton találkoztak először, két és fél éve, mindketten ebbe a városba tartottak, senkit sem ismertek errefelé. Szerelem volt első látásra. A fiú már a büfékocsiban megfogta a lány kezét. És azóta se engedtük el egymást, gondolta a lány, csak ez számít, minden más megoldódik.
Úgy érezte, mindenki őt nézi a kávéházban. A szakállas garbós, a kopasz kövér, még a cicanadrágos nő is. Felvett az asztalról egy újságot, és az arca elé tartotta. Most jobb volt. Most jobb volt ugyan, de a kávéját így nem tudta kortyolni, és cigarettázni se tudott, mindkét keze tele volt. Letette az újságot, rágyújtott, kiitta a kávéját, aztán újra maga elé vonta a pletykalapot. Most megint jobb volt, úgy érezte, végre nem látja senki.
„Villamossín fúrta át a szabályosan közlekedő Dacia alját” – olvasta az újságban –, „majd a járművezetőt sem kímélte, a sín áthaladt a férfi gyomrán is. Vasárnap este a fővárosi férfi szó szerint szembenézett a halállal, amikor látta kifröccsenni a beleit, és a gyomra tartalmát, miután felpattant egy villamossín, amelyen áthaladt, és átdöfte a testét. A Dacia sofőrje szerencsére megőrizte lélekjelenlétét, és sóbálvánnyá vált testvére előtt visszagyömöszölte beleit, már amennyit tudott, a többit pedig a kezében tartva juttatta a kórházba. Az autóban valóságos mészárlás nyomai látszottak: vér, belek, ételmaradványok mindenfele. A fővárosi közlekedési rendészet szóvivője szerint azon az útszakaszon engedélyezett a járművezetőknek, hogy a villamossíneken közlekedjenek, így a fővárosi férfi nem követett el szabálytalanságot. A fővárosi tömegközlekedési vállalat szóvivője azt emelte ki, hogy túl nagy a forgalom azon az útszakaszon, és ezért nagyon hamar rongálódnak a sínek.”
Talán nem érezte a fájdalmat, talán ez a fővárosi férfi is úgy érzi, a teste nem az ő teste, gondolta a lány. A kávézó ablakához kicsit közelebb hajolt, felnézett a régi templom kivilágított toronyórájára, de még mindig korán volt. Nem szeretett késni, de előbb sem akart odaérni a munkahelyére. Azt szerette, ha éppen pontosan érkezik. A szülei rendszeretetre és pontosságra nevelték.
A lány szörnyen éhes volt, hallotta, ahogy korog a gyomra. Úgy érezte, magába tudna tömni akár három adag Chicken McNuggetset is. De nem szeretett teli hassal dolgozni, az ételtől elnehezült, elálmosodott. Akkor szeretett enni, ha már túl volt a munkán, és nyugodtan ehetett bármennyit. A fiú néha főzött este valamit, ha volt kedve. Általában nem volt kedve, mert depressziós volt a munkanélküliségtől.
A lány Pepsi lightot rendelt a nagymellű pincérnőtől és fél deci Jamesont jéggel. A lány főnöke (bajszos, antipatikus fickó, aki mindig fehér Armani öltönyben jár) annak idején, még a castingon azt mondta, tilos az ivás munka előtt és munka közben. De a lány az azóta eltelt csaknem másfél év alatt észrevette, a főnök tulajdonképpen le se szarja, hogy a dolgozók isznak-e munka előtt és munka közben. Ezért néha ivott munka előtt, és néha munka közben is, a cigarettaszünetekben. Általában Jim Beamet, kis féldecis, csavaros üvegből. Szerette az italt, mert minden könnyebb volt itallal, csak éppen azt az egyet nem szerette az italban, hogy felerősítette benne azt az érzést, hogy a teste nem az ő teste. Belekortyolt a viszkibe, és rágyújtott egy újabb hosszú, vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára. Úgy fújta a füstöt, mintha ő lenne a Karády Katalin. Kinézett az ablakon, és a régi templom toronyóráján látta, már csak öt perce van. Kért egy számlát, angolul, hátha azt hiszik, turista. Szerette, amikor turistának nézik.
A lány pontosan négy órát dolgozott. Közben megivott három kis Jim Beamet. Miközben dolgozott, végig azt érezte, hogy valakik bámulják őt. Meg azt, hogy a teste nem az ő teste. De már szinte megszokta ezt a furcsa érzést. Miközben dolgozott, próbált nem a munkájára gondolni. Eszébe jutott a gyermekkora és az a falvédő, amit az anyja hímzett, és az apja erősített rajzszegekkel a konyhájuk falára. „Naptól virít, naptól hervad a rózsa, hogy szeretlek, nem tehetek én róla.” Hol lehet most vajon ez a falvédő? Ezen törte a fejét. Az anyja és az apja évekkel ezelőtt meghaltak, náluk nem lehet. A húga Londonban dolgozik, egy marokkói étteremben pincérnő, ő biztos nem vitte magával. Pedig meg kell valahol lennie, gondolta.
Hajnalban, mikor a lány hazaért a peep showból, az előszobában lerúgta havas Humanic bőrcsizmáját. Izomláza volt. Hallotta, hogy a nappaliban megy a tévé. Elkiáltotta magát: megjöttem. De nem érkezett válasz. Biztosan azért, mert a hangom nem az én hangom, gondolta.
Hullafáradtan nyitotta ki a hűtőt. A Năsal sajt kiáradó bűzétől kissé megtántorodott. A hűtőben volt még fél tál penészes puliszka és egy üveg köményes pálinka is. A lány meghúzta a butéliát, rágyújtott egy hosszú, vékony Vogue Filter Super Slim cigarettára. Akkor vette észre a konyhaajtónak támasztott botot. Az volt belevésve rovásírással: „Már nem szeretlek, Regehű!”
A lánynak kicsordult a könnye. Úgy érezte, a fájdalmat, ami a lelkét tépi, nem éli túl. Elmosolyodott, mert ez a lélek most végre az ő lelke volt.
Cserna-Szabó András: Veszett paradicsom
Magvető, 2014
