Minden reggelt kutyasétáltatással kezdek. Amíg a parkba érünk, át szoktam futni a fontosabb híreket a telefonomon, néha egy-egy rövid videót is megnézek. Ez a tartalomfogyasztás jelene. Vagy a jövője?
Mindkettő egyszerre. Látjuk, hogy az emberek jelentős része ma már mobileszközökön nézi, hallgatja, olvassa az online tartalmakat. Nagy-Britanniában elértük, hogy a felhasználóink több mint fele így böngész. Amikor a BBC-nél létrehozunk, megtervezünk új szolgáltatásokat, új termékeket, új ötleteket, akkor mindig a mobilhoz igazodunk. A kérdésre válaszolva tehát: ez a jelen. Ugyanakkor a jövő is. Káprázatos azt elképzelni, hogy milyenné válik nemsokára az okoseszközök alkotta ökoszisztéma. Ezek az apró számítógépek lassan teljesen hozzánk nőnek, és ki tudja merre tart ez a folyamat. Talán nemsokára a kutyapórázban is lesz egy kijelző…
Fotók: Hír24/Pál Anna Viktória
Tehát van hová fejlődni.
Persze. A számítógépünk először szépen lassan átvándorolt az íróasztalról a zsebünkbe (okostelefon), aztán eljutott a zsebünkből a testrészeinkig (okosóra, okosszemüveg). Lassan pedig eljutunk odáig, hogy ezek az eszközök a testünk részeivé, alkotóelemeivé válnak. Egy olyan elemmé, ami mi magunk vagyunk. Nyilván nehéz jósolni, de úgy gondolom, hogy a gyermekeim már olyan implantátumokat fognak hordani, amik kapcsolódnak az internethez.
Tényleg?
Miért ne? Teljesen reális gondolat. Emellett létezik egy másik alapvetés is: nevezetesen, hogy az emberek szeretik mindig a lehető legnagyobb kijelzőn nézni a látványos tartalmakat. Ha egy új film érdekel, akkor az a legjobb, ha egy hatalmas mozivásznon nézed – a nagyobb ez esetben mindig jobb. Ez pedig soha lesz másként. Két trend figyelhető tehát meg: egyrészt, hogy az okoseszközök a testünk részeivé válnak, másrészt, hogy vannak olyan tartalmak, amik igénylik a minél nagyobb képernyőket.
Ha már a különbözőségnél tartunk. A BBC sok platformon elérhető: tévében, rádióban, interneten. Mi tartja őket össze?
Az, hogy lassan mindegyik internetalapú lesz, nemsokára minden más technológiai platform el fog tűnni. Nyáron Skóciában voltak a Nemzetközösségi Játékok, aminek kapcsán elindítottunk egy 4K (a full HD négyszerese – a szerk) felbontású, internet alapú kísérleti tévéadást. Ez a jövő. Mi létrehozzuk a saját technológiánkat, mások a másokét, de mind internetalapú lesz. És ez igazán lenyűgöző dolog, hisz – gondoljon bele – minden, amit létrehozunk, az szétszedhető lesz és újra összerakható, a mostaninál ezerszer jobban manipulálható.
Személyre szabható?
Pontosan. Reagálni fog a tartalom arra, hogy kik vagyunk és mik az igényeink. Például, ha egyik reggel későn kel és csak tíz perce marad kutyát sétáltatni, akkor ez az új típusú média, felmérve a fogyasztó aktuális igényeit, újrakonfigurálja magát és az eddigi félórás hírösszefoglaló helyett csak tízperceset fog adni. Az is kihívás, hogy miként tud ugyanaz a rádióadás személyre szabottá válni például egy magyar és egy skót hallgató számára. Hogyan tudjuk kontextualizálni, átértelmezni, finomhangolni. Ha veszünk egy híranyagot, miként kerül bele egy, teszem azt húsz másodperces egyedi, kulturális utalásokkal teli rész, ami annak alapján változik, hogy épp melyik országban, ki hallgatja. Létre kell tehát hozni egy teljesen új, személyre szabható, egyedi médiaélményt. Rajtunk nem fog múlni.
Belefér ebbe a koncepcióba a televízió? És különben is: nem kellett volna a tévének már rég meghalnia?
Sokan temették már, de – ahogy említettem – az emberek szeretik a nagy képernyőt. És néha szükségünk van arra, hogy magunkról elfeledkezve egy hosszabb narratívát kapjunk. Sokan vannak, akik csak úgy el akarnak tölteni másfél órát – a tévé pedig tökéletes erre.
És a rádió?
Köszöni, jól van. Legalábbis az Egyesült Királyságban mindenképp.
Van egy olyan jelenség, ami viszont nemhogy jól, hanem egyenesen remekül van. Egyre jobban előtérbe kerülnek a felhasználók, az olvasók által készített tartalmak. Mit tudnak ezzel kezdeni a professzionális médiacégek?
Ez egy nagyon sokat vitatott téma a médián belül.
Megerősíthetem.
Ismeri Knut király történetét? Ő volt az a dán uralkodó, aki egy nap – hízelgő udvaroncai megdöbbenésére – közölte, hogy az árapályt még ő, a király sem tudja megállítani. Néha az kell, hogy Knutként viselkedve hátralépjünk és elfogadjuk, ami van, az van. Ha valaki úgy gondolja, hogy a felhasználói tartalmak nem fontosak, nem értékesek, nagyon téved. Ezek a tartalmak itt maradnak, a jövőben pedig egyre több lesz belőlük, és egyre több olyan ember lesz, aki motivált abban, hogy saját online tartalmat állítson elő.
Hasonló elfogadást kell tanúsítani a közösségi médiával kapcsolatban is? A Facebook tele van – rondán fogalmazva – online zajjal, szemét tartalommal. Miként tud egy olyan hatalmas médiavállalat, mint a BBC ehhez alkalmazkodni? Tudnak egyáltalán olyan komplex médiaélményt nyújtani, mint a Facebook?
Nem. De úgy hiszem, nem is szükséges. A BBC egyik fontos feladata a kurálás: a jó felhasználói anyagok gyűjtése, feldolgozása, továbbadása. Részben a közszolgálatiságunkból fakad, hogy olyan tartalmakat kínáljunk az embereknek, amit látni akarnak. Másrészt olyan tartalmakat is gyártunk, amiről úgy gondoljuk, hogy az embereknek látniuk kell.
Adódik a kérdés: a professzionális média fut a felhasználók igénye után vagy alakítani is képes azt?
Hiszek benne, hogy alakítani is tudjuk. A BBC globális elérése nagyon fontos számunkra. Nemsokára 500 millió felhasználónk lesz – ez a hatalmas szám pedig hatalmas felelősséggel is jár. A közszolgálatisághoz a közjót is kell szolgálni: a pártatlanság, a megbízhatóság, a kiegyensúlyozottság nem csak az Egyesült Királyságban érték, mindenhol az.
Azt mondja, történjen bármi, a felhasználóknak igénye lesz a minőségi tartalomra?
Néha igen. De néha nem.
Jelentsen a minőség bármit.
Pontosan. Hogy mi a minőségi tartalom, arról heteken át vitatkozhatnánk. De az biztos, hogy a pártatlanság, a megbízhatóság és a kiegyensúlyozottság a BBC számára minőségi mutató.
