„Az, hogy baj van, vagy, hogy Magyarország olyan, amilyen, nem pesszimizmus, csupán realizmus. Ha a szart látom, arról éneklek.”. Lukács László szerint az ország nem rossz, hanem beteg. „De a betegségből fel lehet gyógyulni”. Azt ígéri, hogy a 25. születésnapjukra megjelenő lemezükön is lesz olyan dal, amely a közállapotokkal foglalkozik, de a pártpolitika ugyanúgy nem érdekli, mint az, hogy valaki „sovány, kövér, zsidó vagy keresztény, jobbos vagy balos”.
Nem pártpolitikai üzenet volt az első Fidesz-kormány idején kiadott Agyarország című lemezük sem. Azt bármelyik kormány alatt elénekelhetné. Az „ahol a kormány, ott van a gáz, kuplung, sebváltó, ne pofázz” sor mindegyikre igaz, függetlenül attól, jobb- vagy baloldali. Mindegyik pökhendi a pórnéppel. Ezért is szavazott utoljára az első szabad választásokon – teszi hozzá Lukács László, aki fontosnak tartja az értő kritikát.
Új daluk, a Köpök rátok sem általában a kritikusoknak, hanem az elvtelen kritikusoknak szól. „Azoknak, akik semmi mást nem csinálnak, csak leginkább név nélkül vagdalkoznak, blogokon köpködnek, kicsinyeskednek, irigykednek… Akik akkor érzik jól magukat, ha lefikáznak valamit, aminek sikere van, csupán azért, mert nem tízen hallgatják, hanem százezren”. Azt mondja, szponzoraik (olajcég, sörgyár, autógyár) vannak, de „irgalmatlan baromság”, hogy emiatt eladták magukat.
„Senki nem szólt és soha nem is szólhat bele”, mit játszanak, soha nem kötöttek elvtelen kompromisszumot támogatóik miatt, náluk nincs sündörgés, kizárt a politikai megrendelés. „Olyan biztosan nem lesz, hogy pártrendezvényeken” integetnek a pulpitusról. Ő – ellentétben Ákossal, Lovasi Andrással – nem venné át a Kossuth-díjat, mivel az állami kitüntetés, nem a teljesítménytől, hanem attól függ, hogy aki kapja, azonos politikai oldalon áll-e azzal, aki osztja.
Neki nincs oldala. Ahonnan ő nézi a világot, „onnan a mindenféle színű fentiek egy oldalon állnak. A saját maguk oldalán. Nem magukból, hanem maguknak akarják kihozni legjobbat, a legtöbbet”. Szerinte a Mennyország tourist akkor is sláger lesz, amikor már senki nem emlékszik arra, hogy „volt itt egyszer egy Gyurcsányszky vagy egy Orbánszky, vagy kicsodák”, akiket nem akar bántani, de az ő gondolataik „tovább élnek majd, mint az, hogy a kétezres évek elején milyen szánalmasan birkózott egymással a jobb és a bal. Lukács az interjúban abba inkább már bele se megy, „mi a demokrácia”, és ő mit gondol róla. A nagyinterjú további részletei a legfrissebb Heti Válaszban.
