Harmincegy évvel a videojáték-történelem talán legsötétebb napja után, most április végén elkezdték feltárni az új-mexikói tömegsírt, amelyet annyi legenda és hitetlenkedés övezett, hogy sokan már a létezésében is kételkedtek. Pedig mind a sír, mind a tartalma valódi, a szakemberek pedig elég hamar meg is találták, amit kerestek. E.T.-t. Több száz példányban.
Mai fejjel nem könnyű megérteni, mi történt pontosan 1983-ban, a nagy játékterem-robbanás után. Röviden a lényeg: a Japánban, majd Amerikában bankot robbantó játékok, mint a Space Invaders, vagy a Pac-Man bebizonyították, hogy a rendkívül addiktív találmány a játéktermekben megfelelően tálalva hatalmas bevételi forrás is. Gyerekek milliói álltak sorba minden délután, hogy az összes aprópénzüket a konzolokba dobálják, hogy újra és újra nekifussanak a – micsoda meglepetés! – teljesíthetetlenül nehéz kihívásoknak.
A játékgyártó cégeknek persze több se kellett, rossz minőségű, egy-két fős „fejlesztőscsapatok” által rohammunkával összedobott szoftverekkel árasztották el a piacot: a játéktermeket és az akkor terjedő otthoni konzolokat is. Utóbbi kategória nagy slágere az Atari 2600 volt. Az Atari nem csak a gép neve, hanem a gyártója is, amely természetesen játékokat is készített és forgalmazott, és miután hatalmasat kaszált a korszak legsikeresebb ifjúsági filmje, az E.T., csak természetes volt, hogy elkészítik a játékváltozatát is.
Az elkészítik persze erős szó, egy darab programozót állítottak rá az ügyre, aki másfél hónapot kapott. A szoftver olyan is lett: zagyva, érthetetlen és konkrétan játszhatatlan. A cuki kis földönkívüli egy erdőszerűségben bolyongott, valaki üldözte, néha pedig beesett valami üregbe, ahonnan a nyakát nyújtogatva ki tudott repülni. Vagy nem. Ennyi volt az egész játék, amelynek azóta biztos helye van az összes „minden idők legrosszabb játékai” listán, általában az első helyen. (Bár ez pont mostanában megdőlni látszik.)
Az E.T. – A videojáték című remekmű nem egyszerűen hatalmasat bukott (eladtak ugyan másfélmilliót, ami ma sem számít rossz eredménynek, de így is több millió példány rohadt a hatalmas keresletre felkészült gyártóra), hanem majdnem magával rántotta a teljes piacot is. A rossz minőségű termékekbe belefásult gyerekek egyszerűen abbahagyták minden játékot, a két-három cég által hatalmasra fújt lufi pedig úgy durrant ki, mint öt éve az ingatlanpiac. Az Atari ekkor kissé teátrális lépésre szánta el magát: az egész készletet elásta és lebetonozta az új-mexikói sivatagban. Hiába számolt be minderről például a New York Times, az esemény annyira szürreális volt, hogy azóta a videojáték-történelem egyik legendájává vált, amelyet sokan egyszerűen nem hittek el. (Nem csak az Atari temette E.T.-t, hanem sokan az egész ipart is, úgy ahogy van, amelyet – kissé leegyszerűsítve – évekkel később egy bizonyos Super Mario élesztett újjá.)
There is so much stuff they’ve pulled up. This is all just atari 2600 games. pic.twitter.com/w9NpXVBDhf
— Chris Kohler (@kobunheat) 2014. április 26.
A Microsoft most, harmincegy évvel később expedíciót szervezett, profi ásatókkal és egy dokumentumfilmes csapattal felkeresték a tömegsírt, majd miután megkapták az engedélyeket Alamogordo városától, ásni kezdtek. Azonnal meglett az eredmény: egyelőre pár száz bontatlan példány, ránézésre még azt is el tudjuk képzelni, hogy használhatóak. Hogy hol a több millió, amiről szó volt, még nem tudni, de a munkálatok még javában folynak. Természetesen ott van a játék készítője, Howard Scott Warshaw is; nagyon kíváncsiak vagyunk, hogyan élte meg, hogy újra láthatta saját, a föld alól előkapart találmányát. Ha megjelenik a film, beszámolunk róla.
