Pedig jó azoknak, akiknek van hitük, mert ha felnéznek az égre, biztosan tudják, hogy van valaki, aki visszanéz rájuk. Nincsenek egyedül.
De a „mást” a mai napig nem viselik jól az emberek, milliók haltak már meg csupán a hitük miatt. És még mindig óvatosan kell kimondani, hogy zsidók, cigányok, muzulmánok, keresztények vagy buddhisták vagyunk. Mindig is összetett és bonyolult volt minden vita, ami a hit körül alakult ki, és valószínűleg ez már nem is lesz másképp. Viszont jó lenne sokat beszélni róla, sokféleképpen, nyitottan, érdeklődve.
Talán ezért is lettem kíváncsi On Sai legújabb sci-fijére a Scarra, a téma ugyanis rizikós, érzékeny és megosztó. A szerző megmutatja, milyen lenne egy jövőbeli keresztényüldözés (megrendítő), pedzegeti a szabad akarat kérdését, és a jó öreg dilemmát a Jó és a Gonosz létéről. És mielőtt bárki felszisszenne, mert nem szereti, ha megmondják neki a tutit, jelenthetem, nem mondják meg. Elgondolkodni viszont szabad.
On Sai ebben a regényében egészen más arcát mutatja. Korábbi kötetei, a Calderon űrponyvák könnyed, szórakoztató, amolyan csajos, csupa humor sf regények voltak. Ez a történet viszont sokkal komorabb, súlyosabb, időnként kifejezetten felkavaró.
Hősnőnk, Scar olyan helyről származik, ahol a keresztényeket kínozzák, üldözik, halomra gyilkolják. Ő maga valamiért teljesen más, mint a bolygójának többi lakója. Egészen furcsa és meghitt kapcsolatot ápol Istennel, és valami furcsa tűz hajtja. Olyan tisztaság és erő, ami mindenkire hatással van. Így, vagy úgy. Majd egy szerelmi csalódás miatt úgy dönt, elindul, hogy beteljesítse álmát: navigátor akar lenni. Egy kalózhajón menekül el, titkolnia kell honnan jött, nehogy árulója legyen saját bolygójának, és titkolnia kell hitét is. Eközben másik három szálon is fut a történet, és bár látszólag minden szereplő más irányba tart, mégis egyetlen cél van csak. Megfejteni a megfejthetetlent, megtudni, mi a fő mozgatórugó, és az a valami, ami egyre többször bukkan fel, lassan beeszi magát minden gondolatba, apránként teljesen átalakítja a világot.
„Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.” On Sai elragadó mesélő. Minden tökéletesen kidolgozott, a történet, a szereplők és a hangulat, a leírások. Időnként az ember felnéz, és azon gondolkodik, vajon miféle adomány ez a hatalmas fantázia? Sokáig sorolhatnám a nagyszerű húzásokat, ötleteket, amelyektől emlékezetes és egyedi lett a történet. A szereplők személyisége hiteles és érdekes, a mellékszereplők is annyira elevenek, hogy simán átemelhetőek lennének egy újabb sztoriba. Látjuk, halljuk, szinte tapintjuk őket. A négy szereplő egyenként is főszereplője a történetnek, talán ezért is nehéz letenni a könyvet, annyira leköt, annyira magával ragad.
Soha nem voltam túl nagy sci-fi rajongó, bevallom. Nem értek az űrkütyükhöz, meg nem is akarok. Habár néha On Saiból is kitör némi túlzott galaktikusság, mégsem akasztja meg az embert – ennyi még belefér. Hiszen mégiscsak sci-firől beszélünk, vagy mi a fene.
Inkább akkor akadtam meg, mikor a szerző elkezdi pengetni a gondolatot, hogy a Gonosz megjelenésekor vajon mi irányítjuk a sorsunkat, vagy Isten játszadozik velünk. Ez a felelet nélküli kérdés az olvasóra hagyja a válasz megtalálását. On Sai nem erőltet ránk semmit, csak mesél. Nem is akárhogy.
On Sai: Scar
Könyvmolyképző Kiadó, 2013
