Nem csak a húsz éveseké a világ – mint azt az ismert sláger, minden valóságos tapasztalat ellenére állítja. Főleg egy amerikai kertvárosban, andalító romantikus komédiák kedvelt helyszínén. Ahol az ötvenes férfit nem arra veri ki a víz az éjszaka közepén felriadva, hogy miből fizeti ki a bankhitelt, s a nőt még negyven fölött is emberi lénynek tekintik, aki akár valamilyen foglalkoztatásra is számíthat. Ó, nincs is édesebb, mint egy kellő infrastruktúrával megáldott, nyugalmas suburbia, ahol két elvált középkorú próbálgatja esendő kedvességgel, hogy hátha mégis lehetséges a kölcsönös megértésen és szereteten, valamint heves attrakcióktól mentesített szexen alapuló kapcsolat.
Ámde mi van akkor, ha a kínálkozó Nagy Macira (a nyáron elhunyt James Gandolfini utolsó alakítása) jobb híján fanyalodó, ám azt végül mégis csak megszerető masszőz legjobb páciense véletlenül éppen a férfi korábbi felesége? Aki – a liezonról mit sem tudván – nem átall részletekbe menő tájékoztatást nyújtani korábbi párja kárhozatos szokásairól. Ő így mérgezi csendben két ember még meg sem született szerelmét, a masszőz meg – nem akarván elveszteni sem barátnőjét, sem barátját – lapít mindkét fél irányában, ugyancsak megmérgezvén mindkét kapcsolatot. A kínos lelepleződésig.
Merthogy a számtalan vicces helyzetre lehetőséget adó alaphelyzetből itt leginkább egy kissé szomorkás, kissé túlcsacsogott, de leginkább lagymatag filmecske keletkezik, amelyben poénokra legfeljebb a férfi mókás bemondásaiból számíthatunk. Olyan az egész, mint egy kényelmetlen délutáni együttlét, amikor a férfi, ha fölül van, elfárad, ha alul, akkor fulladni kezd, oldalról meg nem látja a tévét.
TPP
