Lessing 1919-ben született, az akkor még Perzsiaként ismert Irán egyik városában, Kermanshahban, de a zimbabwei Rodéziában nőtt fel. Ott, ahol egyik legsikeresebb regénye, A fű dalol is játszódik. 1949 óta élt Londonban, regényeit, rövid történeteit realisztikus stílusban írta, éles társadalombírálattal, illetve a kolonialista, rasszista megnyilvánulások elítélésével összekötve.
Nem fogadta kitörő örömmel a kitüntetést
Ő volt az irodalmi Nobel-díj legidősebb kitüntetettje: életének 88. évében részesült az elismerésben 2007-ben. Már akkor is megromlott egészségi állapota miatt nem tudta azt személyesen átvenni. A díjat később Londonban adták át neki.
Arról, hogy neki ítélték a Nobel-díjat, csak akkor értesült, amikor egy bevásárlás után a háza előtt rengeteg riporter várt rá, ők mondták neki, hogy megkapta az egyik legnagyobb irodalmi elismerést. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit szól, csak lemondóan legyintett. Később azt mondta: nagyon örül ugyan, ám felmerül benne a kérdés, hogy ha – amint annak idején hírlett – az 1960-as, 1970-es években a Nobel-bizottság nem nagyon kedvelte őt, akkor most miért szerette meg hirtelen.
Az irodalom számos műfajában otthonosan mozgott, még a sci-fi és a pszicho-thriller világában is kipróbálta tehetségét, de írásainak visszatérő központi témája a háború rettenete volt.
Lessingnek több mint 60 könyve jelent meg, az áttörést 1962-es műve, a magyarul is olvasható Az arany jegyzetfüzet hozta meg számára, ezt a művet a feminista irodalom egyik legfontosabbjaként tartják számon.
Harcos, szabadszájú volt
Charlie Redmayne, az írónő műveit Nagy-Britanniában gondozó Harper Collins kiadó vezérigazgatója vasárnapi megemlékezésében a korszak egyik kiemelkedő alkotójának nevezte Doris Lessinget. Szavai szerint az éles intellektusú, ugyanakkor melegszívű Lessing soha nem riadt vissza attól, hogy harcba szálljon mindazért, amiben hitt.
Az írónő valóban nem tartott különösebben még attól sem, ha kijelentéseit esetleg közfelháborodás fogadta. Máig rendszeresen idézik például, amit egy spanyol lapnak a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról mondott. Az El Paísnak 2007-ben adott interjúban egyebek mellett kijelentette, hogy a merényletsorozat – azzal a terrorhadjárattal összehasonlítva, amelyet az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) folytatott három évtizedig – “nem volt sem annyira rettenetes, sem annyira rendkívüli”, mint ahogy azt az amerikaiak hiszik.
George W. Bush volt amerikai elnökről azt találta mondani, hogy “mindenkinek elege van már ebből az emberből (…) Bush vagy ostoba, vagy nagyon okos, de mindenképpen annak a társadalmi osztálynak a tagja, amely hasznot húz a háborúkból”.
Tony Blair egykori brit miniszterelnökről pedig csak annyit jegyzett meg, hogy “azt az embert kezdetektől fogva” utálta.
