“Aki nem szenvedett eleget, akibe nem rúgtak bele, az talán nem is tud bluest énekelni… Tizenegy éves koromban orvosi műhiba következtében levágták az egyik lábamat. Szomorú voltam, öngyilkos akartam lenni. Tudod, nagyon szerettem focizni, s ha nem történik meg ez a tragédia, most bizonyára sportoló vagyok. Közben zenével is foglalkoztam, sokat énekeltem otthon… Apám vasöntő volt, anyám a dohányelosztóban dolgozott, s nekem is munkát kellett vállalnom, hiszen négyen voltunk testvérek. A vasöntödében műlábbal toltam a talicskát, majd egy teherportán voltam mázsamester. Öt évig dolgoztam, s közben kaptam a rokkantsági nyugdíjat, ami ma is rendszeresen érkezik. A főszerepet azonban mindig a zene játszotta az életemben.”
Ezt még 1984-ben nyilatkozta az Ifjúsági Magazinnak a ma 65 éves Deák Bill Gyula.
Ezt pedig a Quartnak mondta a közelmúltban.
“Deák Bill Gyuláról talán nem kell elmondani, hogy mi hitelesíti – aki eljön bármilyen koncertre, láthatja, hogy ugyanolyan elánnal énekelek száz embernek, mint nyolcvanezernek. Szerintem én magam hitelesítem magam és a szövegeket. Én ugyanolyan vagyok, mint amikor elkezdtem ezt az egészet. Nem veszek részt olyan dolgokban, mint a Hal a tortán, meg hasonló hülyeségek, pedig a Voice-ba is hívtak, de ott is mondtam, hogy nem ülök le bárkivel egy asztalhoz. Sokan elfelejtik Magyarországon, hogy honnét indultak, hát én nem fogom elfelejteni, hogy volt idő, amikor őrültem egy zsíros kenyérnek, vagy karácsonyra egy almának.”
Még egy szakasz az quartos interjúból.
“Én úgy gondolom, hogy amit itthon el lehetett érni, azt én nagyjából mind elértem. Apám vasöntő volt, anyám a dohánybeváltóban dolgozott, és mindent magam értem el, de volt pár barát is, aki segített, miközben sokan el akartak gáncsolni. Sok díjat, kitüntetést kaptam, játszottam az első magyar rockoperában, meg az első magyar blueszenekarban, ami a legjobb is volt, és játszhattam még további sok rockoperában is. Aztán a filmek, kezdve a Kopaszkutyával, ez mind jó dolog. Az emberek szeretetéről nem is beszélve – amikor bent voltam a kórházban, olyan szeretet jött át, hogy azt nem lehet kifejezni.”
Isten éltesse a Királyt!
