A tavalyi Oscar-jelölt kiskamaszos produkció lefegyverző humorral emlékeztette a nézőt saját kiskamasz jobbik énjének rég elmúlt tisztaságára és kreativitására. Az idei utánlövésből éppen ezek hiányoznak: a humor, a tisztaság és a kreativitás.
Második gimis fiúkat látunk, akik rettentően szenvednek elviselhetetlen szüleiktől. Egyiküknek társasjátékozni kell az özvegy papa legújabb barátnőjével, a másik önbecsülését meg azzal rombolják porig, hogy vegyen fel zoknit, ha kimegy – szóval kezelhetetlen konfliktusok közt telik nyomorúságos életük. Így aztán elmennek az erdőbe, ott ripsz-ropsz összeütnek egy kétszintes, mindennel felszerelt házikót (nyilván a videojátékok közben sajátították el az építészi szakma fortélyait ill. biciklivel tolták fel azt a néhány száz folyóméter gerendát, amelyből az építmény áll), magukkal viszik az osztály kreténjét, hogy valami vicces is legyen a filmben, és nagy dolgokat visznek véghez: kardoznak, meg hemperegnek a fűben, hujjogatnak örömükben, percenként megjegyzik, hogy milyen jó itt nekik, és persze vadásznak, mint az igazi pionírok, a kemény férfiak. Utóbbiba kis hiba csúszik: sehogy se akar játékkard-élre hányódni medve, oroszlán vagy sárkány, így a papától csórt pénzen a közeli szupermarketból kerül grillcsirke az asztalra. Közben a szülők odahaza aggódnak, a hírek szerint a rendőrség megfeszített erőkkel keresi a kamaszokat, de valahogy az istennek se akarják felfedezni a műút túloldalán egy tisztáson álló erődítményt – szóval legalább olyan hiteles a film, mint amennyire mély. Végül egy nő rombolja le a tökéletes harmóniát, a suli koraérett bombázója személyében, amennyiben a jóbarátok közé áll a naiv bakfis, és elkerekedett szemekkel nem érti, hogy két lovagja minek vész össze rajta (mondjuk, azt én sem értem: hát vigye, aki nem tud előle elfutni).
Nincs a filmben egyetlen elhihető vagy legalább jóindulattal elnézhető pillanat sem. Vacak panelekkel dolgozik, ezerszer látott tanulsága (az igaz barátságról, az önfeláldozásról, a szülői beszűkültség kritikájáról stb.) legfeljebb kezdő filmnézőknek és könyvolvasóknak okoz élményt.
Jóképűek a fiúk. Hogy valami pozitívat is említsünk.
Ajánljuk: azoknak, akik még nem olvastak jó kamaszkönyveket, nem láttak jó kamaszfilmet, s maguk sem voltak sose kamaszok, tehát nincs összehasonlítási alapjuk. Azok élvezni fogják.
Nem ajánljuk: azoknak, akik szerint a kamaszkor az egy izgalmas, fordulatos, felfedezésekkel teli, egyáltalán nem kellemes, viszont az egész későbbi életet meghatározó felismerésekkel teli időszak.
TPP
Rendező: Jordan Vogt-Roberts. Szereplők: Nick Robinson (Joe), Gabriel Basso (Patrick), Moises Arias (Biaggio), Nick Offerman (Frank),Erin Moriarty (Kelly), Craig Cackowski (Mr. Larson), Nathan Keyes (Paul). Forgalmazó: JIL Kft.
Hazai bemutató: október 31.
