Wagner-szoborlelet címmel nyílt meg vasárnap Wagner Nándor szobrászművész eddig ismeretlen műveiből összeállított kiállítás a fehérvári Szent István Király Múzeumban.
Jamamoto Tadamicsi japán nagykövet köszöntőjében hangsúlyozta: Wagner Nándor alkotásai zsenialitást sugároznak és a világbéke iránti vágy hatja át azokat. A kultúrák közötti kapcsolódásokat kereste egész életében és hatása a művésztársadalomra világraszóló – tette hozzá.
A nagykövet emlékeztetett rá, hogy Wagner 1956-ban művészként próbált harcolni a szovjet elnyomással. Szerencsésnek nevezte nemzetét, amiért Wagner Nándor életének utolsó 27 évét Japánban töltötte.
Jamamoto Tadamicsi nagyra értékelte, hogy a szobrász posztumusz megkapta a Magyar Örökség-díjat, amelyet özvegye szombaton vett át Budapesten.
Akijama Csijo, Wagner Nándor özvegye hangsúlyozta, hogy nagy hálát érez a kiállítás megrendezéséért. Jelezte: néhai férje számára fontos volt Székesfehérvár, ahol a második világháborút követően, fiatalon részt vehetett a székesfehérvári múzeum talpraállításában.
Wehner Tibor művészettörténész megnyitóbeszédében elmondta: több mint ötven év után láthatók Wagner Nándor korai alkotásai, amelyek a művész 1956-os emigrálása után hosszú évtizedekig raktárban porosodtak.
Megjegyezte: a kiállított alkotásokon jól látható, hogy a szobrász az ötvenes években még klasszikus szobrászati elemekkel dolgozott. Gyakori témája volt a család és az anya-gyermek kapcsolat.
A művészettörténész szerint „napvilágra került szobrai” alapján lehet Wagner Nándor teljes életművet átlátni és értelmezni.
Wehner Tibor korábban az MTI-nek elmondta, hogy Wagner Nándor 1950-ig kiállítás-rendezőként dolgozott Székesfehérváron, az ő tervei alapján valósult meg a Székesfehérvári Múzeum régészettörténeti és természettudományi állandó kiállítása, ami a kor legkorszerűbb és legjelentősebb ilyen állandó kiállítása volt.
A Fitz Jenőhöz fűződő barátságnak köszönhető, hogy ezek a művek Svédországba távozása után Székesfehérvárra kerülhettek.
Wagner Nándor 1956-os emigrálását követően Fitz Jenő régészprofesszor vezetésével a hátrahagyott vázlatokat, kisplasztikákat és monumentális szobrokat a székesfehérvári múzeum egyik raktárába menekítették. A hatvanas években a múzeum raktárát át kellett helyezni egy bérház pincéjébe, amelyet azonban egy csőrepedés súlyosan megrongált, a múzeum számos alkotása megsemmisült.
Wagner Nándort is arról értesítették, hogy a teljes átmenekített állomány odaveszett, csupán három nagyméretű szobra maradt épen. Néhány évvel ezelőtt azonban a múzeum egyik eldugott sarkából több mint negyven kisplasztika került elő. Kiderült, hogy csak a papír alapú vázlatok semmisültek meg a csőtörésben.
Wagner Nándor az egyik legkülönösebb sorsú magyar művész. Nagyváradon született 1922-ben, tanulmányait ugyanott kezdte, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult szobrászatot és festészetet.
A második világháború szétzilálta tanulmányait és sorsát, de visszatért Budapestre, ott kezdte építeni pályáját, egészen 1956-ig.
Az ötvenes években számos pályázaton vett részt, rendszeresen szerepelt kiállításokon, de belekeveredett 1956 forrongásába, mint aktív művész, és végül emigrálni kényszerült. Svédországba került, mintegy tíz évre ott telepedett le. Itt dolgozta ki, világméretekben is az elsők között a krómacél felhasználását a szobrászatban, nemcsak a krómacél lemez, hanem az öntött krómacél alkalmazását.
Különböző magánéleti válságokat követően második feleségével, Akijama Csijo képzőművésszel 1969-ben elhagyta Európát és egy japán kisvárosban, Mokában telepedett le, ahol 1997-ig, haláláig alkotott. Legjelentősebb műve a Filozófiai kert is ott született, amely 2001 óta a budapesti Gellérthegyi víztározó feletti parkban található.
