Móra Ferenc egyetemista korától fogva gyakran betegeskedett: többször járt külföldi szanatóriumokban, többek között Olaszországban és a mai Horvátországban is. Aktuális regényeit is gyakran írta ezeken a helyszíneken. Élete utolsó éveiben rohamosan romlott az egészségi állapota- halála előtt egy hónappal így írt időskori szerelmének, Kalmár Ilonának: „Igazán csak a haldoklásomnak élek.” Noha végig bizakodott a gyógyulásban, végül hasnyálmirigyrákban hunyt el 54 éves korában. Ekkor azonban még maga Móra sem volt tudatában pontos betegségének, mivel romló állapotát orvosai sokáig epekőre fogták.
A szegedi múzeumba nemrégiben bekerült iratok a Móra utolsó éveit megnehezítő betegség dokumentumai. Az akkor múzeumigazgatóként dolgozó Móra Ferencnek orvosa 4-6 hétnyi „klimatikus gyógykezelést” írt elő, melyről igazolást is kiállított. Az író azonban csak 4 hétnyi szabadságot kért az akkori polgármestertől, bízott ugyanis mihamarabbi gyógyulásában. Ahogy Móra a levélben fogalmaz: „Ebben a fölvetésben, hogy az idő enyhülésére itthon is helyre áll az egészségem, nem akartam szabadságot kérni, mivel azonban állapotom ahelyett, hogy javulna, egyre rosszabb lesz, tisztelettel arra kell kérnem méltóságodat, hogy egészségem helyreállítására uram négyheti szabadságot engedélyezni (…) méltóztassék.” Az 1927. március 24-én kelt levél és a március 7-én kiállított orvosi igazolás került most a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe.
A szegedi Kultúrpalota az értékes levél mellett egy másik Móra-ereklyével is gyarapodott: egy dedikált Móra-kötetet adott át a múzeumnak a nyáron előkerült kéziratok adományozója. A könyvet volt tanárának, Mihalovits Alajosnak ajándékozta az író.
