A már veterán alkotónak számító Taviani-testvérek ezúttal is amatőr színészekkel dolgoznak, ám filmjük csak részben fikció. A Julius Ceasar börtön-béli színrevitelét kísérhetjük figyelemmel, a zsarnokgyilkosság szögesdróttal keretezett, túl magas falak között lejátszódó drámáját – és a különleges tér maga válik főszereplővé. Szemünk előtt megszületik az előadás és végbemegy a tragédia. Minimális kellékekkel, javarészt rabruhában, olykor a játszók reflexióitól kísérve: a szabadságért mindenre kész szenátorok végeznek kiváló tehetségű, ragyogó szellemű, hősies és szilárd erkölcsű – de egyeduralomra törő példaképükkel. Mindezt jórészt fekete-fehérben, különösebb filmes beavatkozás nélkül, mindent a játszók gesztusaira, az ő saját, nehéz életükből vett belső erejükre és gyengeségükre hagyatkozva jelenítik meg a rendezők. A végeredmény egy erős atmoszférájú, dokumentumfilm-szerű, kicsit a hatvanas évek Pasolinijének modorában forgatott művészi mozi – amely azonban nem mentes a filmen belüli didaktikus értelmezéstől. A berlini filmfesztivál fődíja (s mellé még az ökumenikus zsűri díja is) inkább szól a humanista mondanivalónak és a szokatlan vállalkozásnak, mint a valóban filmes kifejezőerőnek. Ami ugyanis valóban megragadja a nézőt, az a dokumentum-jellegből adódik, vagyis mintegy a helyszín s a szereplők hozzájárulása a műalkotáshoz. Ezért is olyan döbbenetesek a zárlat utáni információk, amelyek tájékoztatnak a szereplők további sorsáról.
Van, aki sosem szabadul a rebibbiai börtön zord, geometrikus épülettömbjéből, de a Brutust adó, megdöbbentően tehetséges játékos is csak azután talált rá élethivatására, a színészetre, már kint, a szabadságban, amikor 15 évet lehúzott odabenn. A művészet megváltoztatta az életét, a gondolkodását; szemét a világra, s benne a másik ember szenvedésére felnyitotta. Az életfogytos „Cassio” számára viszont éppen akkor vált cellája valóban börtönné, amikor megismerkedett a művészettel. A megváltozott nézőpontból szemlélt világban a húsz éve már rács mögött élő gyilkos számára felértékelődött az élet maga – ám éppen ez fokozta elviselhetetlenné szenvedését. Hogy már tudja, amit akkor még nem tudott, amikor embert ölt. Mire való hát a művészet?
Ajánljuk: a művészfilmek barátainak, akik ismerik a befogadáshoz szükséges referenciák (rendezők kiléte, a megidézett filmes irányzat mibenléte) többségét.
Nem ajánljuk: azoknak, akik a kommersz börtönfilmes zsáner hatáselemeit keresnék.
TPP
Rendező: Paolo Taviani és Vittorio Taviani. Szereplők: Salvatore Striano (Brutus), Cosimo Rega (Cassius), Giovanni Arvcuri (Ceasar), Antonio Frasca (Marcus Antonius),Juan Dario Bonetti (Decius), Francesco de Masi (Trebonius), Vincenzo Gallo (Lucius). Forgalmazó: Vertigo Média Kft.
Hazai bemutató: augusztus 15.
