A darab első változata 1933-ban nyomdakészen várta, hogy megjelenjen Brecht Versuche (Kísérletek) című sorozatában, de már nem volt rá mód. A történelem utolérte a szerző felvetette problémát, és a szerzőt is.
A gömbfejűek és a csúcsfejűek Shakespeare Szeget szeggel című darabjáról szóló beszélgetésekből nőtt ki. Brecht alkirálya sem képes leküzdeni országában a túltermelési válság okozta gondokat. A baj a Szeget szeggel szemben nem erkölcsi. Gazdasági. Alantasabb. Durvább. És durvábbak az emberek, a problémák, a megoldások. A bérlők nem tudnak bérleti díjat fizetni, lázadoznak. Egy háború jól jönne, de előbb le kellene törni a lázadókat.
Az államtanácsos felhívja az alkirály figyelmét bizonyos Iberinre, aki sajátos ideológiájával megoldhatná a problémát. Iberin azt hirdeti, hogy Yahoo országában kétféle ember él: csuhok és csihek, vagyis gömb- és csúcsfejűek. És minden baj forrásai a gaz csihek. Az alkirály, nem túl meggyőző ellenkezés után – mert nagyon is tudja, miféle embernek és eszméknek engedi át alattvalóit –, lelép. A piszkos munkát elvégzi Iberin. Mire az emberek rájönnek, hogy a csihüldözéstől nem lesz jobb életük, a parasztok lázadását leverik.
Az alkirály visszajön, itt-ott kiigazítja Iberin goromba intézkedéseit, például beszünteti a gazdag csih elleni bírósági eljárást. Azok a bérlők, akik azt hitték, hasznot húzhatnak a zavaros helyzetből, még kiszolgáltatottabbak lesznek. A háborúnak immár semmi akadálya.
Az SzFE végzőseinek előadását, ezt a mai felhangoktól sem mentes „rémmesét” Zsótér Sándor rendezte, aki az utóbbi években több Brecht-darabot vitt színre (Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése, a Kurázsi (K.) mama, Félelem és macskajaj a Harmadik Birodalomban) az egyetem hallgatóival.
„A színészek fura jelmezekben és a fejformát jelképező úszógumikban vagy munkavédelmi sisakban játszanak, azaz többnyire beszélnek, mondandójuk tartalmával sokszor ellentétben álló hanghordozással – mint egy felturbózott beszédórán. Ez a játékmód pedig nem csak, hogy izgalmas, de remek alakításokra is lehetőséget ad: kiemelkedik az alkirályként is madámot és madámként is királyt játszó Eke Angéla, Spiegl Anna a megszeppent, de öntudatos lány szerepében és a nyafogó diktátort adó Márkus Sándor” – írja kritikájában Kovács Bálint a darabról.
