Az Egy lemur vallomásai a II. Belgák Színjátszó Fesztiválján megkapta a Magyar Szín-játékos Szövetség arany minősítését, aXXXIII. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napokon pedig a zsűri színészi különdíjában részesült.
Néhány kritika:
“Garaczi jó, a Prospero jó, együtt is jók (lásd: IMOGA), így túl nagy meglepetést nem okozott, hogy ez az előadás is jól sikerült. Egyszerű jelzésekkel – kopott asztal-szék, Ez a divat, Mari Zsuzsi, Rita Pavone – azonnal megteremtődött egy kor. Az első mondattal – beírtak az ellenőrzőmbe – megteremtődött a színész kora is. Egy negyedikes fiú valamikor a hatvanas években. Az erősen meghúzott műben egy csínytevő, kamaszodó fiú vezet minket végig a kis világában. Csak a szokásos: suli, tanárok, szülők, szomszédok, haverok, na és persze a lányok… Egy harminc körüli férfi hirtelen negyedikes (majd hatodikos) fiúvá cseperedik vissza, de elhiszem neki, mert megéli ezeket sztorikat, ezek tényleg az ő sztorijai…”
(Válik István)
“Horváth Gergely ötven percen keresztül mondja fáradhatatlanul – és ami ennél nagyobb dolog: a nézői figyelmet szinte mindvégig megtartó módon – Garaczi László remek szövegét: a színész a Mintha élnélcímű regényből kiindulva a rendező Czinki Ferenccel közösen hozta létre az Egy lemur vallomásai címmel játszott monológot. Mert nem annyira monodráma ez, mint inkább egy élénk színekkel megfestett körkép egy letűnt, de azért még mindig velünk lélegző korról, a húsz, harminc, negyven évvel ezelőtti kicsi és savanyú Magyarországról.”
(Jászay Tamás)
Az előadások pontos időpontjáról később adunk hírt.
