Lajta Gábor 1955. szeptember 28-án született Budapesten. 1989-92 között a Képzőművészeti Egyetemen anatómiát és térábrázolást tanult, 1990 óta szabadfoglalkozású művész. A magyar kortárs képzőművészet kiemelkedő figurális festőjeként tartják számon. Munkássága során olyan izgalmas témákat boncolgatott, mint az erőszak és az erotika kapcsolata (Salome sorozat) vagy a könnyűzenei koncertek hangulatvilága, melyeknek elsődleges inspirációs anyagát Budapest legnagyobb fesztiváljaiból merítette.
A festő így vall a Székesfehérváron kiállított alkotásokról: „Évek óta minden nyáron egy kis társaságnak festőtábort vezetek Zebegényben. S noha első sorban figurális festő vagyok, s zömmel nagyvároshoz kötődő témákon dolgozom, mégis a varázslatos zebegényi táj, különösen a zebegényi erdő élménye nem hagy nyugodni. Minden nyáron tucat számra készítettem kis vázlatokat a vízmosás kivájta völgyszerű erdő fái közé rézsútosan betűző fényekről, a fákról, lombokról, s az erdőben dolgozó festőnövendékekről. Így lett a fő témám ezúttal: “festő a tájban”.”
