Jelenlegi dolgozatát műelemzés tárgyává tenni teljesen fölösleges. Leírható ugyan a sztori: egy meghibásodott repülő nem tud eljutni távoli úti céljához, a felhők közt köröz, kényszerleszállásra alkalmas leszállópályára várva; a legénység a másodosztály utasait elkábítja, a bussiness class menőinek meszkalinnal dúsított koktélt szolgál fel, mire felhorgadnak az amúgy sem különösebben fékezett nemi vágyak: lesz traveszti-show, orgia, de legfőként sok-sok duma a felláció (miszerint sz*p*s) helyes módozatairól. Leírható valamilyen fejlődési ív is, ha annak tekintjük azt, amikor a sok-sok körözés és szexuális tapasztalatszerzés után lehull a lepel: nem csak a férfi légiutas-kísérők (csakis egymás iránt nyitott) nemi identitásához nem fér kétség, nem csak az amúgy nős kapitány vall szerelmet a vezető stewardnak, de a ránézésre kifejezetten macsós másodpilóta is rátalál további élete igaz céljára a férfiszerelemben. Mellékszálon bonyolódik ugyan férfi-nő, sőt apa-lány viszony is, ám ezek elhalványulnak a személyzetben dúló érzelmi viharok leírásához képest. (Nota bene: tűrhetetlen diszkriminációnak vélem a nő-nő felállás tüntető mellőzését! Hát hol itt az esélyegyenlőség?) Leírhatók továbbá az eszközök, amelyekkel a Nagy Spanyol Rendező kivitelezi mindezen kalandokat: szép színes, harsány, direkt minden, és vastagok az idézőjelek. Hogy ne tessék ám ezt az egészet komolyan venni. Pedig dehogynem.
Van ugyanis egy sokkal prózaibb olvasata is a látottaknak, ha eltekintünk attól, hogy itt valamilyen művészetet kéne belelátnunk a nemiség kérdése körül kerengő utasszállító viccesre hangolt történetébe. Látunk itt, a túlzott erőfeszítéssel kiszínezett képek, események, szituációk mögött egy valaha nagyra hivatott, ám mára, a beérkezettség idejére sajnálatosan kiégett művészt, aki már nem lát egyebet a világból, mint saját, őt kritikátlanul magasztaló környezetét. Tőlük várja a szeretetet, az elismerést, nekik óhajt tetszeni, az ő rajongásuk építi önbecsülését. Almodóvar többé nem készít filmeket, amelyekből az ő sajátos tehetségének következtében Almodóvar-filmek lesznek, hanem eleve Almodóvar-filmeket készít, instant bohóságokat, extremitást kereső álproblémákkal operáló mozgóképeket, amelyek modorossága mögött ásít az üresség.
Ajánljuk: azoknak, akiket szórakoztat, netán saját identitásukban megerősít, ha ilyen méretekben és töménységben, egyszersmind ilyen felszínességgel taglalják a férfiszerelem mibenlétét.
Nem ajánljuk: azoknak, akik a speciális érzékenységet szerették Amodóvarban. Itt ilyen nincs. Finom árnyalatok helyett tangabugyis melegdemonstrációt kapunk, még ha csak átvitt értelemben is.
TPP
Los amantes pasajeros – színes, feliratos spanyol vígjáték, 2013. Rendezte: Pedro Almodóvar. Szereplők: Javier Cámara (Joserra), Lola Dueñas (Bruna), Carlos Areces (Fajas),Raúl Arévalo (Ulloa), Cecilia Roth (Norma), Antonio Banderas (León), Penelope Cruz (Jessica). 90 perc. Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai bemutató: március 28.
