Őze Sándorné és Őze Sándor Sárréti Sasok című könyvében Békés megye keleti szegletének a vörös terrorral szemben ébredő összefogását vázolja fel.
A székkutasi tanárnő és történész fia a kétezres évek elején már feldolgozta szűkebb környezetük, a vásárhelyi Puszta lakóinak hősies szembeszegülését a Rákosi diktatúra terrorjával. A Dél-Alföldi Parasztballada című könyvükben a Fehér Gárda mozgalmat mutatták be. A tavaly megjelent Sárréti Sasok történetére az állambiztonsági levéltárban bukkant rá dr. Őze Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének habilitált docense.
A Sárrét volt az első az ország életében, amely a második világháború végén megtapasztalta a szovjet megszállást. Békés megye ezen részén jelentek meg először a Vörös Hadsereg alakulatai, akiknek ez a vidék nem felszabadítandó, hanem megszállandó ellenséges terület volt. Eszerint is bántak vele. A front kegyetlensége, pusztítása szabados katonai alakulatoknak a polgári lakosságon elkövetett kegyetlenkedéseivel, rablással, nemi erőszakkal párosult. A „málenykij robot” embervadászata, a német nevű emberek munkatáborokba való elhurcolása kezdettől fogva szervezetten történt. A Körösök és a Berettyó vidékén épült ki először a katonai közigazgatás segítségével az „R” gárdák ellenőrzőrendszere, amely a megszállókkal érkező kommunista párt irányításával kezdettől fogva a társadalmi rend erőszakos megváltoztatására tört.
Mire az ország elérkezett az 1949-es – már nevében is kommunista – hatalomátvételhez, a Sárrét lakossága már túl volt öt, terrorban töltött éven. Az erőszak felnevelte az ellenállást. 1948–1949-től kezdve itt is, akárcsak a Dél-Alföldön és a Dunántúlon, kisebb ellenálló csoportok szerveződtek. Hallomásból tudott eseményekre, nemzetközi fordulathoz kötött csapatmozgásokra vártak. A jugoszláv és a koreai válságokkal kapcsolatos hírek táplálták a szervezkedők „vakmerő reményeit”. Az első sárréti szervezkedés Fehér Partizánok néven futott, utána pedig két „alakulat” olvadt össze és egyesült Sárréti Sasok néven. A Sárréti Sasok kelet-magyarországi nemzeti ellenállási mozgalma a diktatúrával szembeni ébredő összefogást vázolja fel a különböző társadalmi bázisból és más-más célokkal induló szervezkedők részéről.
A szerzőkkel Vincze Gábor, az Emlékpont történésze beszélget csütörtökön 17 órától a kommunizmus évtizedeit bemutató közgyűjtemény időszaki kiállítótermében.
