Sok: Valóságos helyzet-kavalkádot, különféle furmányos filmes szituációkban való tobzódást látunk, narrációs síkok egymásra csúsztatását, nyílt és rejtett utalások, idézetek tömkelegét, azután a mindezekre adott szerzői reflexiót, s végül a reflexióra adott reflexiót. A történet szerint egy új, korábbi munkáihoz mérhető nagy sikert ígérő szkriptet kell kigyötörnie magából a felkapott forgatókönyvírónak. A filmszerző ihletért való küzdelmét, magángyötrődéseit hatalmas idézőjelek közé teszi, hogy a készítendő írás véres thrillernek készül, benne sorozatgyilkosokkal, kegyetlen maffiózókkal, megszállott bosszúállókkal. A trashfilmes, rendre mészárlásokba torkolló helyzeteket viszont a sok-sok tréfás beszólás, értékelés teszi idézőjelek közé. Amolyan tarantinós művészfilm gyanújába keveredne a dolgozat, de ezt a vonalat se veszi komolyan. Viszont a forgatókönyvíró és a forgatókönyvírás vonala rafinált módon összekeveredik azt ezt keretező történettel. A főhős, miközben kitalált, ellesett és ellopott történeteken agyal, a leendő forgatókönyvnél is sokkal véresebb és szürreálisabb valóságban létezik: eltulajdonított ölebe miatt gyilkolászó gengszter üldözi, sorozatgyilkos színész-barátja védelmezi, és az önkifejezés problematikájával vívódó hős útját valódi hullák szegélyezik.
Kevés: A különféle történetek és történet-kezdemények heveny bonyolítása közben valahogy pont az az arányosan adagolt irónia, az a harsányságában is voltaképpen finom humor hiányzik, ami az Erőszakikat annyira szerethetővé tette. A hét pszichopata ugyanis nem annyira fekete komédia, mint paródia. Sok mindennek a paródiája – mondom, benne van tulajdonképpen az egész filmipar és a filmipar által bevezetett műfaji pénzcsinálás kifigurázása –, de mégis csak paródia. Egy paródia viszont maximum 20 percig élvezetes. Itt ez a 20 perc két órára oszlik el. Megvan az a néhány tényleg szellemes, emlékezetes beszólás, gesztus, fordulat, ami a produkció élvezeti értékét biztosítja, de a film közepe felé mégis arra lettem figyelmes, hogy én bizony unom ezt az egész öncélú erőlködést.
Hogy a szerencsétlen kutyát meg miért kellett (az eredetivel ellentétben) a címbe emelni, ráadásul helyesírási hibával (köznevet nem írunk nagybetűvel), arra nincs ésszerű magyarázatom.
Ajánljuk: azoknak, akik szerették az Erőszakikat vagy (a szintén helyesírási hibával forgalomba hozott) A Guardistát (azt a rendező öccse hozta tető alá).
Nem ajánljuk: túl nagy elvárásokat támasztani az új opusszal szemben.
TPP
Seven Psychopaths – színes, magyarul beszélő amerikai-angol vígjáték, 2012. Rendezte: Martin McDonagh. Szereplők: Colin Farrell (Marty), Sam Rockwell (Billy), Christopher Walken (Hans),Woody Harrelson (Charlie), Abbie Cornish (Kaya), Toom Waits (Zachariah). 109 perc. Forgalmazó: Big Bang Media
Hazai bemutató: december 6.
