Két dolog van, amire tuti nem számít az ember, ha november közepén a pesti belvárosban mászkál. Az egyik, hogy már áll a karácsonyfa a Vörösmarty téren. A másik, hogy ettől pár száz méterre, egy óriási hűtőben óriási véres péniszekkel lehet találkozni.
A november 15-én nyitó Murder című tárlat a világ leghírhedtebb gyilkosait és azok történeteit mutatja be egy high-tech kiállításon keresztül. A különböző rémtetteket különböző szobákban ismerhetjük meg. A tárlat főként ledfalakkal, filmvetítésekkel, fényekkel, életnagyságú bábokkal és művéres preparátumokkal operál. Nem ijesztő, inkább nyomasztó.
„Következő állomásunkon egy nyilvános kivégzésen vehetnek részt”
(Fotó: murder.hu)
A kiállítás előterében egy hullaház fagyasztókamrája fogadja a látogatókat. Az egyik fachból letakart halott lóg ki. A hostessek szólnak, hogy adjuk be kabátjainkat a ruhatárba. Megtesszük. Jön Orsi, a kedves fekete ruhás tárlatvezető, ő kalauzol végig minket a kiállításon. Ő az, aki „indítja” a szobákat: a zsebéből mágneskártyát húz elő, amit a bejárati ajtók melletti érzékelőkhöz érint. Kezdődik a show.
Fejhallgatónkban Vass Gábor gyomorremegtető orgánumán meséli a történeteket. Nagyjából 20 gyilkos, összesen 25 szoba. Egyikből megyünk a másikba, határozott rendben, Orsi vezeti a menetet. Találkozunk többek közt a szűzvérben fürdőző Báthory Erzsébettel, a karóba húzó Vlad Tepessel, a prostikat gyilkolászó Hasfelmetszővel, a bostoni fojtogató Albert de Salvóval, az őrült orosz Andrej Csikatyilóval, a fiúkat kínzó Pogó bohóccal, a nőket erőszakoló Ted Bundyval, a brutális Ed Geinnel és a Ku Klux Klánnal is.
A Murder szobáiban a nagyon kreatív bemutatóktól a „na, ezt is letudtuk”-ig sok mindent láthat az ember. Ott van például az Abraham Lincoln elleni merénylet, ami csak egy rövid videós bemutatót kap. Az egyik legismertebb amerikai sorozatgyilkos, Ted Bundy meg egy gyors villamosszéket. A 13 évesen 2 gyerekkel végző, a legfiatalabb gyilkosként számon tartott Jesse Pomeroy hátborzongató történetén is pillanatok alatt túlesünk. A Bárányok hallgatnak, a Psycho és a Texasi láncfűrészes mészárlás című filmeket ihlető Ed Gein lakásában azonban érdemes alaposan körülnézni: a részletgazdag díszlet többek közt emberi bőrből készített ruhát, levágott, preparált fejeket és mellbimbókból készült övet is rejt. Talán a legötletesebb helyiség a főként fekete és ázsiai férfiakat mészároló Jeffrey Dahmer történetét bemutató szoba. Ez valójában egy óriási frizsider, amiben hatalmas tejesüvegek között várjuk, hogy egy gigantikus rendőr kinyissa a hűtőajtót, és felhívja a figyelmünket a fejünk fölött tornyosuló gigászi nemi szervekre.
A horrorisztikus gyilkosságokat feloldandó, az utolsó, úgynevezett relaxszobában először is a szánkba rágják, hogy senki sem születik sorozatgyilkosnak, ezért tessék jól nevelni a gyereket, nehogy a végén még ő is levágott péniszeket dugdosson a löncshús mellé. Aztán a narrátor, Vass Gábor elkezd fohászkodni istenhez, hogy bocsásson meg neki bűneiért, mert ő nem is akart igazándiból embert ölni. Ekkor a látogató, aki már túlesett a kibelezett hullák és megerőszakolt prostituáltak látványán, elkezd kicsit feszengeni, és azt gondolja magában: „Jól van, fiam, na eridj a villamosszékbe!”
A Murder valójában nem is kiállítás, inkább egy kissé túlárazott, ám nagyon szórakoztató vásári mutatvány. Olyan, mint a legújabb James Bond-film: a történetmesélés hatásvadászatba fullad, cserébe viszont kapunk sok látványt, megcsonkított végtagot, vért, speciális effektet és high-tech szenvedést. Horrorrajongóknak, elsőrandizóknak, könnyű izgalomra vágyóknak, Vass Gábor-faneknek, patológusoknak, preparátoroknak, boncmestertanoncoknak, rejtett és valódi pszichopatáknak kötelező.
