Mindannyiunkat érintő témák, érdekes megközelítések, a mai színház legfrissebb, aktuális darabjai – ez a Gyújtópont Színházi Sorozat a Trafóban. Olyan darabokat mutatnak be, amelyek provokatívak, elgondolkodtatóak, és sok esetben magát a közönséget is bevonják az előadásba. A társadalmi kérdésekre és problémákra érzékenyen reagáló színház egyre gyakoribb Európa-szerte, most ezek közül szedett egy csokorba ötöt a Kortárs Művészetek Háza.
A korszerű színház és a színházcsinálás komplex eszköz: közvetlen kapcsolatot teremt játszók és nézők közt, és a szokásos egyoldalú befogadás helyett a párbeszédes viszonyra épít. Közvetít és felmutat. Épít nézői gondolkodására, aktív részvételére, sőt esetenként számít ellenállására is.
Forrás: Trafó
A sorozatban bemutatkozó társulatok között van olyan, amelyik erős vizualitással operál, van olyan, amelyik az interaktivitásra, a nézői részvételre épít, van, amelyik a hagyományos történetmesélést választja, és szinte mindegyiknél fontos és kiemelt szerepet kap a (mozgó)kép. Öt minta arra, hogyan lehet ma, 2012-ben aktuális témákat művészileg is aktuális módon bemutatni.
A sorozatot szeptemberben a több helyütt botrányt kiváltó Societas Raffaello Sanzio előadása (Az arc fogalma Isten fiában) indította, októberben Mundruczó Kornél rendezése, a Szégyen folytatja. Érkezik a Motus nevű olasz csapat, amely a görög lázadáshullámra reflektál (Alexis), majd egy belga előadás a manipuláció hatalmáról értekezik – és manipulálja közben a közönséget (Ontroerend Goed: Audience). Egy szintén Belgiumból érkező társulat a gazdasági válságot helyezi darabja középpontjába (Transquinquennal & Groupe Toc: Capital Confiance).
