A kapitányságon gyanúsítottakat hallgat ki, és bűnözők után nyomoz, ám amint leszáll az éj, krimiíróvá vedlik át a rendőr alezredes. „Tíz éve kezdtem írni. 30 felé közeledtem, és úgy voltam vele, miről fogok mesélni az unokáimnak? Arról, hogy mit melózok? Az nem időtálló. Meséljem el 50 év múlva, hogyan hallgattam ki X-t vagy Y-t? Két óra múlva már engem sem érdekel. Szerettem volna valami olyat, amit a kezükbe lehet adni. Régebben is grafomán voltam, így jött képbe az írás” – magyarázza Réti László, hogyan is vált íróvá.
Éjszakánként írja a regényeit Réti László, a Zuglói Rendőrkapitányság vezetője
Angolról magyarra váltott
A jelenlegi zuglói rendőrkapitánynak eddig 7 regénye jelent meg Marcus Meadow álnéven. Az első kötete 2005-ben, majd évente 1-2 újabb könyvvel rukkolt elő. Az idei Ünnepi Könyvhéten az Ulpius-ház Kiadó gondozásában megjelent, Célpont Párizsban című akciókrimijét már saját néven vállalta, és a következő, a hamarosan megjelenő Kaméleon című könyvét szintén a sajátja alatt publikálta. Mint mondja, azért írt eddig álnéven, mert élesen el akarta választani a magánéletét a szakmájától. „Ez elég jól sikerült, mert volt olyan beosztottam, aki 3 év és 3 könyv elolvasása után jött csak rá, hogy én vagyok a szerző” – jegyzi meg nevetne. „Szép, nem szép, én is szívesebben vettem le a könyvtárban egy angolszász néven írt krimit” – teszi hozzá a Zuglói Rendőrkapitányság vezetője.
Ám az elmúlt években óriásit fordult a hazai könyvpiac, és a könyveladások azt mutatták, hogy a magyar szerzők könyveit is keresik a boltokban, azaz immár megérett arra a piac, hogy magyar néven is el lehet adni könyvet. Ezért váltott, és leleplezte magát.
Mindennek utánajár
„Az éjszakát szoktam az írásra fordítani. Azt szoktam mondani, kampányalvó vagyok, 5 óra alvásokkal beérem, de 10 naponta egyszer kidőlök, és akkor egyhuzamban 12 órás alvás következik” – avat be a munkamenetébe. Mint mondja, esténként 9-10 óra után kezdi szőni a történeteit, és jó 2 órát dolgozik, ám az írás annyira felpörgeti, mint körülbelül 8 kávé.
„Amikor krimit írok, maga a történet is fontos, de legalább annyira fontos a háttér” – hangsúlyozza. Elmondása szerint a könyv megírásával 2-3 hónap alatt végez, ám az anyaggyűjtés az, ami hónapokat vesz igénybe, még most is, hogy a világhálón bárminek utána lehet nézni. Réti pedig alapos. „Olyan szintig utánamegyek a részleteknek, hogy ha például azt írom, hogy New Yorkban a H utca Észak felé egyirányú, akkor minimum rákattintok a neten, és térképen leellenőrzöm” – jegyzi meg. A még álnéven írt Kandahári fogoly című regényéhez pedig Afganisztánt megjárt rendőrökkel és katonákkal készített interjút.
A rendőrt karmoló macska esete
Azt hihetnénk, hogy egy magyar rendőrkapitány detektívregényei csak úgy hemzsegnek a hazai bűnesetektől és bűnőzöktől, ám meglepő módon Rétinek csupán egyetlen könyvének egyetlen fejezete játszódik Magyarországon. „Azt szoktam mondani, olyan könyvet szeretek írni, amit olvasni is szeretek” – indokolja.
„Sok megtörtént sztorim van a munkából, a kapitányságról, de egyszerűen nem merem leírni, mert azt hiszik az olvasók, hogy nem igaz. Például egyszer az történt, hogy az egyik kollégám vécére ment, becsukta az ajtót, majd egy kóbor macska a vécétartályról a nyakába esett, és teljesen összekarmolta a nyakát. Ha ezt leírom egy könyvben, nem hiszik el az olvasók, pedig pár napja történt a kapitányságon” – meséli. A következő, a Kaméleon című regényéhez ugyan egy olyan gyilkosság adta az alapötletet, amit ő nyomozott, ám elkezdte továbbgondolni, és végül teljesen más helyszínre helyezte át a sztorit.
Elkerülni a beskatulyázást
Kedvenc szerzői természetesen vannak, szívesen olvassa Nelson DeMille, Frederick Forsyth és Ken Follett regényeit, ám egyikükhöz sem akar hasonlítani. „Vannak magyarok, akik tudnak hasonló színvonalú könyveket írni, akkor mutassuk is meg – ezt szeretném elérni” – hangsúlyozta a zuglói rendőrkapitány, aki igazából saját stílust sem akar kialakítani. Mint mondja, kínosan ügyel arra, hogy ne legyenek azonos stílusúak a könyvei (pl. olykor egyes szám 1., míg máskor egyes szám 3. személyben ír, illetve mindig új helyszíneken játszódnak a művei). Egyrészt, hogy ne skatulyázzák be, ugyanis – mint mondja – nem szeretne olyan író lenni, mint manapság sok hazai szerző, akinek az első 30 oldalának az elolvasása után, már be lehet lőni, ki is az illető. Másrészt számára az írás még ma is csak hobbi, és a hobbi akkor jó, amikor leköti és folyamatosan érdekli az embert. Az álnéven jegyzett 7 műve közül 5 thriller, ám azok között is van kalandregény, szerelmi regény, illetve klasszikus krimi is. Mindezeken kívül novelláskötetet, humoros sztorikat (pl. Szex és Szekszárd c.), valamint stand-upokat is ír. A Célpont Párizsban című regénye, akárcsak a következő akcióthrillerje pedig kifejezetten komoly kriminek íródott.
Még ha nem is szövi át a regényeit a rendőrkapitányságon zajló mindennapos nyomozás, azért a munkájából mindent kamatoztatni tud. „Most jövök rá, hogy az a 20 év tapasztalat, amit összeszedtem a cégnél, az nagyon jól jön az íráshoz” – jelentette ki.
S vajon eljön az az időszak, amikor az írás válik a megélhetési forrásává? – firtatom. Állítja, soha nem lehet kijelenteni, hogy nem jön el ez a pillanat. „Szeretem azt, amit csinálok, de soha nem mondom, hogy soha” – mondja sokat sejtetően.
