A Kákics népzenei együttest 1997-ben székesfehérvári fiatalok alapították. A kezdetben önmaguk szórakoztatására muzsikáló fiúkat gyarapodó, lelkes közönség vette körül, amelynek hatására az együttest ma már rendszeresen koncertező és táncházazó zenekarként tarthatják számon a magyar népzene kedvelői. Az együttes az utóbbi időben különös hangsúlyt fektet műsoraiban a moldvai csángók zenéjére. A dalok és a táncok – a szórakozás, az ünnep, az öröm, a bánat, a mámor és a szerelem korabeli, de örökérvényű népi megfogalmazásaival – a magyar parasztság eltűnő világába engednek bepillantani.
Tapasztaltuk, hogy a modernebb zenei világ kedvelői is hamar feloldódnak műsorainkon, köszönhetően a ritmikus előadásmódnak és a könnyen befogadható dallamvilágnak. Bizonyítva azt a tényt, hogy a ma is élő, ám a régmúltba gyökerező zenei kultúrák igenis felveszik a versenyt a XXl. század új stílusaival, csak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy fiataljainkhoz eljuthassanak. Aztán működik minden magától: a dalok benne maradnak a fülben, láb járja, a szív dobogja – akár egy mai slágernél. Az egyszerű körtáncok előnye, hogy a páros tánctól ódzkodók is bátran nekivághatnak a tanulásnak, s eközben játszva ismerhetik meg egymást. Közösségformáló hatása mellett önfeledt szórakozást nyújtanak leánynak, asszonynak, legénynek, embernek – mondja az együttes.
A táncházat vezető Gál Dávid által tanított, könnyedebb öves tánc után bonyolultabb tánclépések következnek – de aki úgy dönt, hogy a táncot inkább csak nézni, és nem művelni szeretné, annak a zenehallgatás adhat élményt.
