Moliére: A mizantróp
A Quimby dalainak / Kiss Tibor szerzeményeinek felhasználásával.
Fordította: Petri György
1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk)
Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők)
Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból)
Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással készül Molière remek-művére. De ez kiderül a szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatod-feles jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből” alakul át az „életünk körhintájává”. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos. Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk körül magunkat.
De ezek leírva nagyon komor képet festenek. Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.”
(Bori Tamás)
Szereplők:
Alceste : Makranczi Zalán
Céliméne, Alceste szerelmese: Szinetár Dóra
Philinte, Alceste barátja: Jászberényi Gábor
Oronte, Céliméne szerelmese: Perjés János
Arsinoé, Céliméne barátnője: Kolti Helga
Éliante, Céliméne unokahúga: Gáspár Kata
Acaste: Szabó Ádám
Clitandre: Szabó J. Viktor
Du Bois, Tiszt: Széplaky Géza
Baszk: Kutik Rezső
Zenészek: Szabó Ádám (harmonika), Kutik Rezső (gitár)
Rendező: Bori Tamás
Az előadás zenei anyaga a helyszínen megvásárolható és dedikáltatható. Dedikálás az előadás után.
