Kultúra

Csaba királyfi Csepelen

Nyírő József íróra emlékeztek a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban. Nyírőre a Radnótiban. Tényleg tisztára megbolondultunk. Riport.


A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: Berecz Valter

Úgy száz dühös tüntető fogadja péntek este a Nyírő József emlékére rendezett irodalmi estre érkező csepeli polgármestert. Az amúgy gyurcsányista (Demokratikus Koalíció) demonstrálóknál az verte le a biztosítékot, hogy a fideszesek pont a Radnóti Miklósról elnevezett művházban merengenek a szerintük nyilas íróról.

Az irodalomra fogékony polgármester persze nem hátrál, állja az anyázást és a kamerákat is. Mi több, a tüntetőkhöz lép, erre egy középkorú nő a szemébe szavalja:

„Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.”

Eddig jut az alkalmi versmondó, amikor a polgármester túlkiabálja őt, és kifogásolja a DK-sok cinikusan nevetgélését. Aztán mindenkit a kultúrba invitál, hallgassák meg az előadásokat, olvassanak az erdélyi íróról, aztán döntsék el, milyen is volt ő valójában.

Két kötet

Németh Szilárd, aki egyben Csepel fideszes országgyűlési képviselője “kis intermezzónak” nevezi a tüntetést, melynek célja a “botránykavarás”. Nehezményezi, hogy közleményét nem idézte minden lap, cinikus provokátoroknak nevezi a tüntetőket, majd felolvassa sajtóközleményét a csillogó szemű egybegyűlteknek. Beszéde végén megjegyezi, hogy a tüntetést szervező Vadai Ágnesnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának a Parlamentben két Nyírő József és egy Radnóti-kötetet fog ajándékozni.


A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: Berecz Valter

Meleg van a teremben, tán a vörös bársony függönyön lógó Nyírő-portré hónalján is csorog az izzadtság, pláne, ahogy meghallgatja Fráter Olivért, az Országgyűlési Hivatal megbízottját. A Nyírő-újratemetést intéző történész hosszasan magyarázkodik, miért nem sikerült a minapi erdélyi hakni. Szerinte Nyírő József “gyöngyszem”, aki “megvigasztal, utat mutat az értékválsággal terhelt világban”. A sötét öltönyös fiatalember szerint arra a kérdésre, hogy kicsoda Nyírő, mindenkinek magának kell megtalálni a választ. „Az útkeresésben azonban nincsenek egyedül, mert önökkel vannak Nyírő József könyvei, eszméi és gondolatai.”

Micsoda mázli.

Kapnak némi fráteri feddést az erdélyi magyarok is. Olivér úr szerint az újratemetés nem csak a román hatóságok ellenállása miatt hiúsult meg. „A helyi magyarság politikai érdekképviselete vezetőjének elutasító magatartása is közrejátszott ebben a szörnyű kudarcban.”


A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: Berecz Valter

Takaró

Az est sztárja Takaró Mihály irodalomtörténész, szavai megannyi “NDK-s szöszmöszplédként” melegítették a hallgatóságot. Sztár ő Csepelen, legalábbis a sziget jobbpartján, mutatja ezt az is, hogy a Csepeli Városkép Kft. ez alkalommal moderátorként közreműködő ügyvezetője megemlíti: akik hallották Takaró Wass Albert-előadását, azoknak „még ma is csillog a szemük”. Körülnézünk, s valóban Csaba királyfi ösvénye látszik kirajzolódni a tekintetekből. Most Takaró arról értekezett, hogy torz a II. világháború utáni irodalmi kánon, és vissza kéne állítani a két világháború közötti állapotokat.

Az irodalomtörténész végzettségű körszakálas ember szerint Nyírő József megítélése “a maga korában pozitív volt”. Idézett több kortársat is, akik az erdélyi írót nemcsak székely apostolnak, hanem a „székelyek Mikszáthjának” is nevezték, mert, ahogy Mikszáth Kálmán a palócokat, úgy „Nyírő a székelyeket ismertette meg a világgal”.

A kérdés természetesen nem ennyire egyszerű. Például a művelődési ház névadója, Radnóti Miklós teljesen mást gondolt Nyírőről.

Radnóti Mikós: Napló. Magvető, 1989, részlet, 197. oldal
“Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki ‘reprezentálta’ hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. ‘A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyírő József erdélyi író reprezentálta. Nyírő az UFA számára többek között a következőket mondotta: “Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!”‘
Most, hogy másolom az újsághírt (Hétfő reggel nov. 3.) már csak tűnődöm… Véletlen-é, hogy egyetlen sora nincs a polcomon? Még antológiában sem. Gatyába kötve sem…”

 

Takaró, utalva Nyírő hungarista múltjára, azt kérdezi a hallgatóságtól, hogy az író vajon „Miért nem hagyta ott a parlamentet 1944-ben?”

Na, ki tudja? Természetesen nem politikai okokból. Csak azért, „mert esküt tett, hogy nem hagyja ott a képviselőházat, az utolsó percig, amíg lehetősége volt tenni Székelyföldért, tett”.

Megtudjuk, hogy Nyírő sosem volt nyilas. A bizonyíték: nem volt tagja a nyilas pártnak.


A képre kattintva galéria nyílik
Fotó: Berecz Valter

Mire ilyen mélyre ásunk, fészkelődik a hallgatóság, a Hír Tv is csomagol, megyünk mi is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik