Kultúra

A tévében: nem jókor, nem jó helyen

Hotel jégből? Fiatal lányok VIII. Henrik közelében? Bakfis lány egy bérgyilkos körül? A tranzitban pedig egy kelet-európai?

19:00, TV2, Kung Fu Panda
Ez nem a mozifilm, hanem az utána készült rövidfilm, amely a szereplők korábbi életével ismertet meg minket 25 percben – a pókhasú panda és a többiek viselt dolgai mellett pedig kapunk egy gyors eligazítást a kungfu (mert helyesen így kell írni magyarul) rejtelmeibe is.

19:00, National Geographic, Különleges építmények: A jéghotel
“Drágám, ebben az ötliteres kannában az a hotelszoba van, amelyben a nászutunkon laktunk, tedd el emlékbe” – ez a szürreális mondat akkor válik valósággá, amikor valaki abba a jéghotelben száll meg, amely háromezer tonna tiszta jégből készül minden téli szezon előtt Észak-Svédországban (Lappföldön?), és minden tavasszal beleolvad a patakokba, a földbe, hogy úgy mondjam, beleolvad a környezetébe. Ezzel a hotellel ismerkedhetünk meg jobban ebben a műsorban. 

20:00, Story4, A másik Boleyn lány
Ez a film a világtörténelem egyik legcsűnyább történetét dolgozza fel: VIII. Henrik, aki visszafogott, a női nemet tisztelő életéről volt híres, 1520-ban szemet vetett (annak esküvőjén) Mary Boleynre, aki később a szeretője is lett – hogy mennyire a saját és mennyire családja akaratából, kérdés. Mindenesetre két gyerekének is vélhetően a király az apja, ám az uralkodó inkább Boleyn Annára, Mary nővérére kezd el figyelni, így Mary hoppon marad – íme a reneszánsz egyik kevésbé humanisztikus története. És hát Annának sem sikerült oly sokáig nyeregben maradni – 1536-ban fejeztette le volt férje, mivel nem tudott neki utódot szülni. A két lány apja, Thomas Boleyn, aki gyerekeit karrierépítésre is felhasználta, nem kedvelhette meg nagyon a királyt: harmadik gyerekét, George-ot szintén, Annával egy időben kivégeztette (azt a vádat koholták ellene, hogy a testvérével, Annával volt titkos viszonya) – az apa egyébként 1539-ben halt meg, miután a veszteségek hatására megőrült.

21:00, film+, Leon, a profi
Ebben a filmben is van egy legalább VIII. Henrik-gonoszságú karakter, akit Gary Oldman formál meg úgy, hogy az ember szinte el is hiszi, létezhet ennyire aljas személy. De nem róla szól a történet, hanem a fikuszára gyermekeként tekintő, gátlásos, nem túl kommunikatív bérgyilkos, Leon (Jean Reno), illetve egy család egyetlen túlélője, Mathilda (Nathalie Portman), akiről ki is gondolta volna, hogy ekkora sztár lesz, miután tizenegy-két évesen feltűnt ebben a filmben. Luc Besson ebben a filmben már lényegében a Nikita rosszabb kiadását adta el, de azért ez még egy elég nézhető, kedves film volt – a rendező-producer később viszont már tényleg nem tudott semmi értékelhetőt letenni az asztalra (Az ötödik elem már tényleg kevéske volt). Remek választás még Sting Shape of my heart című számának filmzenévé emelése, ha a film+ levágja a végéről, akkor tessék, itt van:

21:15, TV2, Terminál
Spielberg 2004-ben csinálta ezt a nem túl jelentős filmjét egy férfiról, aki Krakovia elképzelt kelet-európai államából érkezik, hogy a rendszerváltás után végre eljuthasson apja kedvenc zenészének a klubjába. A nyugati világban mozogni képtelen férfi azonban nem léphet be az USA-ba, mert állama momentán a megszűnés határára került. A háború miatt haza sem lehet küldeni, így a senki földjén, a terminálon, a tranzitban kell élnie. A történet a bezárkózó, terror elleni háborúban megkeményedett Amerikáról éppúgy beszél, mint a világ elképzelt, Amerika iránti vágyódásáról. Spielberg megint kétarcú: a paranoiás Amerika mellett a vágyott Amerikát is becsomagolja filmjének populáris selyempapírszerűen hajlékony nyelvébe. Tom Hanks a főszerepben nem hoz ki mindent a karakterből, de Catherine Zeta-Jones olyan szépen alakítja a kis tucatlány légikisasszonyt, hogy az előtt le a kalappal.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik