A franciák – annyiban hasonlítanak hozzánk, hogy magukról szeretnek hosszan, bőbeszédűen beszélni, a moziban is, s mindenki ismeri azt a műfajt (“a francia film”), amikor lényegében nem történik semmi, csak a franciák élik francia életüket Franciaországban. Negyed- félévente kapnak ilyen csemegét a franciás élet, kultúra kedvelői, és most megint örülhetnek, mert Julie Delpy filmje sem a rénszervasok vagy az indiai elefánt szerelmi életéről szól. Hanem a franciákéról.
Egy család indul vonattal nyaralásba, gond van az ülésrenddel, nem tudnak egymás mellé leülni, így az anya elgondolkodva ül, bámul kifelé, és visszaemlékezik, amikor 11 évesen nagy családi találkozón jött össze a népes család nagynénistül-nagybácsistul. A nagymama születésnapját ünneplik, ennyi – Delpy mesél, mesél, a tőle megszokott személyes, nem túl feszes módon, a kamera ott járkál a szereplők közt, miközben a gyerekek játszanak, veszekednek, a felnőttek birkát sütnek, összevesznek, a nagypapa szenilis, valaki malac dalokat énekel, a strandon nudisták, egyikük a párizsi szomszéd, és mindeközben visszatérő téma, hogy az irányíthatatlannál váló űrszonda (amire az eredeti cím is utal: skylab), mely le fog esni a világban valahol, tán épp a kertben fog landolni. Igen, a franciákat ezért lehet szeretni, hogy mindig minden épp a körül a pont körül forog, ahol épp vannak, oda fog esni a skylab, ott van a világ közepe.
És valahogy tényleg így kell élni, ebben van mit tanulni tőlük, nem folyton kívülről várni az elismerést – mi, magyarok, az egy főre jutó internetes szavazások világbajnok népe épp azt tanulhatjuk meg ettől a kedves, tavaszi filmtől, hogy akkor érezzük jól magunkat, ha egész biztosak leszünk benne, hogy az űrszonda ránk esik.
Szerencsére Delpy még épp elfogadható mértékben rángat bele mindenféle ideológiákat, drámákat ebbe az alapvetően családi idillbe (persze ott belefér a családi kultúrába a politikai vita), alapvetően az a szalmakalapos-zivataros-fűszagú gyerekkori nyár élmény marad meg a film után, amire olyan jó visszaemlékezni – vagy akár e film által megélni.
Kinek ajánljuk: akik szeretik Plastic Bertrand vagy Patrick Hernandez zenéjét és a 80-as éveket.
Kinek nem: akik a szigorú és komoly filmművészet hívei.
Itt lehet megnézni a film előzetesét
Skylab – színes, feliratos, francia vígjáték, 113 perc, 2011, rendező: Julie Delpy, forgatókönyvíró: Julie Delpy, operatőr: Lubomir Bakchev, producer: Michael Gentile, szereplők: Lou Avarez (Albertine), Julie Delpy (Anna), Eric Elmosnino (Jean), Aure Atika (Tante Linette), Noémie Lvovsky (Tante Monique), Bernadette Lafont (Mamie), Emmanuelle Riva (Mme Prévost)
Hazai bemutató: 2012. április 5.
