Fojtogató parfümillat, literszámra folyó pezsgő, arany, bársony és selyem, hiányos öltözékű széplányok. 1899-ben járunk, egy párizsi piros lámpás házban. Az itt dolgozó hölgyek mindegyike valamilyen adósságot törleszt a Madame-nak, és bár elvileg lehetőség lenne megváltani szabadságukat, ez csak akkor történhet meg, ha egy pártfogó megveszi őket. De ez a legritkább eset, és csak a marokkói Samirának lesz ilyen szerencséje. A többség élete nem diadalmenet: a szép Madeleine arcát állandó kuncsaftja egy nap csúnyán megvágja, Jokerhez hasonló mosolyba torzítva száját; Julie szifiliszes lesz; Clotilde pedig az ópium rabjává válik. Csak az összetartás segít elviselni ezt az életet.
Bertrand Bonello érzékeny hangú, kifinomult drámája egy klausztrofób ékszerdobozban játszódik, elegáns nagypolgári miliőben a huszadik század hajnalán. A szélsőséges szexualitás témáját korábbi filmjeiben (A pornófilmes, Tiresia) is vizsgáló rendező új művének erőssége, hogy szokatlan empátiával mutatja be a lányok életét. Nem csak az éjszakai műszakot láthatjuk, hanem azt is, milyen szabályok szerint végzik mindennapi teendőiket; a szigorú higiéniai előírásokat, az orvosi vizsgálatot és az öltözködést. Az egymást nővérként szerető lányok között persze időnként felüti fejét a féltékenység, de gyakoribb, hogy állandó kuncsaftjaik méreteit és szokásait taglalják jókedvűen.
Akad aztán Tágra zárt szemeket idéző perverz összejövetel, pórázon sétáltatott fekete párduc, játékbaba imitáció, és egy horrorba hajló bicskás momentum is, de összességében lassan csordogálnak az események – mondhatni megáll az idő. És ez a dekadens unalom, mely áthatja az egész atmoszférát, teszi légiessé a nagyon is földi dolgokról szóló filmet. Persze az is lehet, hogy a nézők egy része talán emiatt élvezi majd kevésbé, hiszen inkább epizódok füzérét látjuk, mint egy jól felépített ívű történetet. Ami biztos: közelebb kerülünk az ősi szakmához, mint valaha, és láthatjuk, mit jelent az egyenlőség és testvériség – szabadság nélkül.
A videót itt nézheti meg.
Kinek ajánljuk?
Aki kíváncsi egy hermetikusan elzárt világra. Aki a meztelen női keblek nagy rajongója.
Kinek nem ajánljuk?
Érzéketlen kuncsaftoknak.
L’Apollonide (Souvenirs de la maison close) / House of Tolerance – színes, feliratos, francia filmdráma, 122 perc, 2011.Hafsia Herzi (Samira), Céline Sallette (Clotilde), Jasmine Trinca (Julie), Iliana Zabeth (Pauline), Adele Haenel (Léa), Alice Barnole (Madeleine), Noémie Lvovsky (Marie-France). Forgalmazó: Cirko Film.
Hazai premier: március 29.
