Hollywoodnak még most is kéjes öröm behatolni az egykori ellenség területére, pláne, ha mindezt a „valaha volt legnagyobb író” (?) örvén teheti. A sztárságnál csak az íróság a coolabb dolog, szóval a kettő találkozása az valami hihetetlen tiszteletet ébreszt és parancsol – Lev Tolsztoj tehát Hollywood álma. A könyvei beltartalma most nem kell, hogy megzavarjon minket, lényeg, hogy vastagok és sok pénzt érnek. Ezen a nyomon haladva lehet, sőt kell filmet csinálni róla.
Jó, azért nem csak erről szól a film, melyben egy fiatal asszisztens (James McAvoy) érkezik az íróhoz (Christopher Plummer) Jasznaja Poljanába – elméletileg segít, gyakorlatilag megfigyel. Egy háború egyik gyalogos katonája ő, amely háború a Tolsztoj-művek kiadási jogáért, a vagyonért folyik, a harcoló felek pedig az író felesége (Hellen Mirren), illetve a tolsztoji eszméket propagáló alapítvány. Nem rossz ötlet ez a saját hazájában senki sem lehet próféta alap, vagyis hogy a lemondás, a szeretet, az önzetlenség elveit hirdető tolsztojánizmus épp a Tosztoj-birtokon nem tud érvényesülni. De több irónia kéne a történetbe, mert egyelőre képeskönyvben vagyunk, amelyben minden kissé kiszámítható.
Tolsztoj ekkor felkerekedik, és elindul utolsó útjára – elég hosszan, ez volna, ugye, Tolsztoj híres „futása”. A valóban megrendítő gesztus ebben a filmben azonban leginkább egy melodrámatábor gyakorlatait idézi, melyben mindenki azon versenyez, mennyit tud sírni. De hát egy lecsupaszított-szappanoperásított Tolsztoj-film ennyit tud.A színészek (Paul Giamattit még nem említettem meg) becsülettel teszik a dolgukat, kicsit mintha ők is meghatódtak volna azon, mekkora ember mekkora történetébe is cseppentek.
Kinek ajánljuk: akik még nem hallottak Tolsztojról
Kinek nem: akik már igen.
