Robert William Buss festménye Dickensről
Tízéves korától Londonban élt. Apja, a haditengerészet pénztárának kissé bohókás és meggondolatlan tisztviselője 1824-ben az adósok börtönébe került, s a gyermek Charles arra kényszerült, hogy éhbérért piszkos és fárasztó munkát végezzen egy cipőpasztagyárban. E gyermekkori trauma miatt fogékonnyá vált a szegények szenvedései iránt, írásaiban később mély együttérzéssel ábrázolta a kifosztott, elnyomott gyermekek életét.
Apja szabadulása után egy magániskolában folytatta tanulmányait, majd egy ügyvédi iroda gyakornoka lett. Belekóstolt a színészetbe, s volt a Morning Chronicle című lap parlamenti riportere is. Közben Boz álnéven rövid írásai, esszéi jelentek meg különböző lapokban, ezeket kötetben is kiadták. 1836-ban megbízták, hogy Robert Seymour, a neves karikaturista képei alá kísérőszövegeket írjon, s így született meg első nagy sikere, A Pickwick Klub, a korabeli Anglia szeretetteljes torzképe. Ebben az évben megnősült, a házasságból tíz gyermek született.
Pályája felfelé ívelt, sorra jelentek meg regényei. Elsőként a Twist Olivér, a 19. századi angol szegények és megalázottak birodalmának panorámája, amelyből számos filmfeldolgozás is készült. Majd következett a Nicholas Nickleby élete és kalandjai, a Ritkaságok régi boltja, s az első korszakot lezáró Martin Chuzzlewit.
1841-ben ellátogatott Amerikába, ahol ovációval fogadták, de sérelmezték, hogy kiállt a szerzői jogok védelmében. Később kiábrándultan írt az ottani közönségességről és ügyeskedésekről.
1843-ban írta meg a legtöbb nyelvre lefordított művét, a boldogság és lelki gazdagság megható meséjét, a Karácsonyi éneket. 1850-ben jelent meg a nem titkoltan önéletrajzi ihletésű Copperfield Dávid, a világról alkotott képének enciklopédikus jellegű összefoglalása.
Az ötvenes években írott sötét tónusú regényei (Örökösök, Nehéz idők, Kis Dorritt) a korabeli Anglia átfogó, s meglehetősen zord képét nyújtják. Az elkomorodásnak magánéleti oka is volt: beleszeretett egy 18 éves színésznőbe, a házassága pedig tönkrement.
Ezt követően nyilvános felolvasóesteken kamatoztatta színészi képességeit, hatalmas sikert aratva. Valószínűleg az ebbe fektetett rengeteg energia nagyon kimerítette, utolsó éveiben már jóval kevesebbet írt. Ekkor készült el a Két város regénye című történelmi műve, s az ifjúkorát felidéző Szép remények, amelyben kiábrándultan készített leltárt az őt körülvevő világról.
1867-68-ban Amerikában is tartott felolvasásokat, de az utazás megviselte egészségét. 1870 áprilisában egy felolvasóestjén összeesett, két hónappal később, június 8-án pedig Chatham melletti házában munka közben rosszul lett, s egy nappal később meghalt. A Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.
Születésének 200. évfordulójára a brit Királyi Pénzverde a portréjával díszített kétfontos érmét készít, szülővárosa, Portsmouth pedig elhatározta, hogy szobrot állít az emlékére.
