Előzményei azért voltak mindennek. A főállású szívtipró, korosodó háziasszonyok kedvence nem csupán színészként tett kirándulást a komolyabb, sőt kifejezetten politikai tematikájú műfaj felé (Sziriana, Michael Clayton), de rendezői debütálása (Egy veszedelmes elme vallomásai), s még inkább második filmje (a felettébb sikeres Jó estét, jó szerencsét!) egy társadalmi kérdésekről markáns véleménnyel bíró, elkötelezett művészt mutatott, aki amellett, hogy ismeri és érti a politika mozgásait, képes arra, hogy hitelt érdemlően meg is mutassa azokat, állásfoglalásra ösztönözve nézőit is.
Újabb munkájában egy gyakorló politikus fiatal és ambiciózus háttéremberét láthatjuk szörnyeteggé változni. Demokrata párti előválasztás zajlik Ohio államban, a tét az elnökjelöltség, s emberünk a nyilvánvalóan tehetséges, alkalmas, meggyőző jelölt nem kevésbé nyilvánvalóan tehetséges, alkalmas és meggyőző sajtófőnöke, aki mélyen hisz abban, hogy az elnökaspiráns lehet az az ember, aki a jó irányba tudja majd befolyásolni nem csak az Egyesült Államok, de az egész világ ügyét is. Csakhogy egy választást nem a tehetség, alkalmasság, nem a hit és a tisztesség dönt el, hanem azok a háttéralkuk, amelyeket mindenkinek meg kell kötnie, aki (még ha igaznak vélt cél érdekében is felhasznált) hatalmat akar.
A filmet társíróként is jegyző Clooney egy már-már shakespeare-i ravaszsággal bonyolított, mély emberismeretről tanúskodó, kíméletlen fordulatokat tartogató történetben számol le minden, a tisztességes politizálást érintő illúzióval. És teszi ezt úgy, hogy egyetlen hősét sem növeszti valami gonosz intrikussá, aki a háttérből manipulálja a dolgokat, és sátáni kacajra fakad, amikor eléri titkos céljait. Épp ellenkezőleg: a maga szintjén mindenki befolyást akar gyakorolni az eseményekre, ezért egyként hajlandó mérlegelni, meddig kell az erkölcsi megfontolásokat érvényesíteni, s mikor kell – persze, szigorúan a jó cél érdekében – átlépni az etikai aggályokon. Ez ugyanis a dolog logikája. Hogy lehet ilyen pont. Ha pedig lehet, akkor van is. Ha pedig van, akkor a bukás elkerülhetetlen, még ha fényes sikernek látszik is messziről.
Végül ott ül egy sikeres, komoly, fontos – nagyon fontos – ember a kamerákkal szemben, hogy megmondja az embereknek, a választóknak, voltaképpen az egész világnak, hogy győzött az ún. jó. Korábban láttuk, hogyan adja fel morális integritását ez az ember, hogyan fordul szembe példaképével, majd hogyan zsarolja meg őt, hogyan takarítja el útjából korábbi mentorát, hogyan okozza nem mellesleg egy fiatal lány halálát, s hogyan használja fel a tragédiát saját céljaihoz. Mert ez a politika-csinálás belső logikája. Ez a természete.
Clooney maga játssza a – mi tagadás, Obamára nem is kevéssé emlékeztető – elnökjelölt-figurát, Philip Seymour Hoffman illetve Paul Giamatti a két minden hájjal megkent kampányfőnököt, s a kisebb szerepekben is ragyogó alakításokat látunk, ám a filmet az ifjú törtető szerepében brillírozó Ryan Gosling átalakulása teszi emlékezetessé. Két tekintete között – az első egy tábornokáért lelkesedő harcos, az utolsó egy profi hatalomtechnikus kiüresedett tekintete – csupán néhány nap telik el a filmidő szerint. De lezajlik az egész nyugati típusú, választásra és tömegtájékoztatásra alapuló demokrácia elbukása. Clooney kiábrándultsága nem a naiv csalódotté, aki sokáig álomvilágban ringatta magát, s most, felébredvén, haragszik a valóságra. Érett illúziótlansága a nézők józanságát akarja megszólítani. Mert mégis, akkor is csak rajtuk múlik, kik hozzák a döntéseket.
Ajánljuk: azoknak, akik a körülöttük (is) zajló eseményeket érteni is szeretnék, nem csak elszenvedni.
Nem ajánljuk: Idealistáknak, akik szeretik más pártállásúakban megtalálni minden bajok forrását.
TPP
The Ides of March – színes amerikai filmdráma, 2011. Rendezte: George Clooney. Szereplők: Ryan Gosling (Stephen Myers), George Clooney (Mike Morris), Philip Seymour Hoffman (Paul Zara), Paul Giamatti (Tom Duffy), Marisa Tomei (Ida Horowitz), Evan Rachel Wood (Molly Stearns), Max Minghella (Ben Harper). 101 perc. Forgalmazó: Budapest Film.
Hazai bemutató: január 26.