„Ugyanarra az égre zuhanunk.”
Hervay Gizella: Zuhanások
Oratórium három hangra
– felolvasóest-
„…hogy átmenjen a megfoghatatlan esszencia, hogy átértékelődjön egy pillanatra minden, amitől a bevásárló központok labirintusai megfosztanak minket… számunkra ez jelentheti a kihívást.”
SZESZ
Hervay Gizella tragikus sorsú, erdélyi magyar költőnőként él emlékezetünkben. Pályájára nagy hatással volt férje, Szilágyi Domokos munkássága, akit szintén határon túli nagy poétánkként ismerünk.
A Zuhanások is az ő emlékére íródott. Szilágyi öngyilkossága és fiuk halála a legsötétebb tónusú lírához vezette el Hervay Gizellát; olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek Vörösmarty, Vajda, Ady, vagy Juhász Gyula rokonává teszik.
„Kitaszítva önmagunkból” lehet csak odáig jutni, ahol a Zuhanás című oratórium születik. Tulajdonképpen ez az érzelmi regényként olvasható vers is válasz Szilágyi Domokosnak; A láz enciklopédiája alapmotívuma ismerhető fel benne („még egy emelet magány”). De önálló nagy lírai mű, sok száz jajkiáltás és gondolati felismerés szabálytalan foglalata; „a szerelem szakadékaiban” reménytelenül vergődő nő keresi benne kétségbeesetten az utat a Társ felé, miközben tudja a végső ítéletet: „Rács kettőnk között.”
A Zuhanások újfajta szentséget képvisel. „Mária-kék nyugalomban” késztet minket befelé hallgatózni. Fájdalma reményeink szerint kizökkentő erővel bír, ami eltávolít a giccskarácsonytól, ám felemel a valódi ünnephez.
A három hang:
Drubina Orsolya, Eller Éva, Varga Norbert
Ötletgazda:
Drubina Orsolya
