Egy klasszikussal kezdünk, a magyar film két legnagyobb sztárja játszotta a két főszerepet a magyar film legprofibb (értsd uzletileg legsikeresebb, leginkább üzleti alapokon működő) időszakából – amikor a kor egyik kulcspolitikusa, az MTI-t felvirágoztató Kozma Miklós is kiállt amellett, hogy a filmet nem szabad az államnak gyártani: a Valamit visz a víz, amely Zilahy Lajos bestselleréből készült, és részben Zilahy is rendezte. Egy átlagos, jóravaló halász és felesége életét feldúlja egy vízből kifogott, titokzatos asszony, Anada, mivel a halászt némileg rabul ejti a titokzatos végzet asszonya. Az 1943-as év elsöprő sikere 19:35-kor a Duna II Autonómián.
Bár itthon Honthy Hanna kizárólagos territóriuma volt a Csárdáskirálynő, egy 1971-es NSZK-s operettfilm erejéig Psota Irén is belekóstolhatott a főszerepbe. A Szinetár Miklós rendezte totál geil filmben a legérdekesebb Latinovits Zoltán játékát végigkísérni: a Miska főpincért alakító legendás színész a produkciós és a szerep kapcsán tökéletes alázatot mutatott (lásd Darvas Iván a Szent Iván napja című filmben), és épp olyan volt, amilyennek lennie kellett. 20:05, m1.
Nem vagyok oda attól, amikor a mozi odavan a mozitól, és fejet hajt önmaga előtt, de jelen esetben nem ígérkezik teljesen érdektelennek a dolog. A Gyermekkorok című filmben hét rendező csinált szkeccsfilmet hét nagy rendező gyerekkorában megtörtént, és az egész életükre kiható élményből. Tudni akarják, miért csinált olyan filmeket, amilyeneket – Jacques Tati, Orson Welles, Alfred Hitchcock, Fritz Lang, Jean Renoir és Ingmar Bergman? A Duna TV-n 21:00-tól megtudhatják a gyerekkori mozgatókat.
Veiszer Alinda 22:00-tól 26 percben beszélget Szávay Ágnessel a Záróra fiataloknak adásában, de ez a történet egyelőre inkább elrettentő-szomorú példának tűnik. Pedig jól indult, pár éve Szávay berobbant a női mezőnybe, WTA-tornák döntőibe jutott, büntetett a tenyeres, még az is sokszor bejött Áginak, hogy a második szervára üssön ászt (ez az egyik kedvence, holott az ilyesmi alapjáraton szembemegy a teniszhez hasznos mentalitással – légy szerény, ne nézd le az ellenfelet, ne kísértsd a szerencsédet, mert visszaüt a dolog). Aztán hanyatlás jött, bizonytalankodás, ami a női mezőnyben óriási eséseket tud eredményezni – erről Szafinát vagy Ivanovicsot érdemes megkérdezni -, most pedig itt van ez a rémisztően hangzó “fáradásos gerinctörés”, amit simán kettétörheti ezt az ígéretesen alakuló pályát. Ne legyen így, mindenesetre ez a beszélgetés nem tűnik könnyűnek.
Nem másról, mint a norvég 60-as évekről kapunk képet a Pedersen elvtárs című filmben. A címszereplő úgy jár, mint a Zilahy-filmben Jávor Pál: egy beérkezett, házas, életcélját elérő tanár fejét elcsavarja a kommunizmus eszméje, no meg egy ifjú kommunista aktivistalány. És ezzel borul a papírforma, a férfi “végre kiteljesítheti önmagát”, aminek azonban rossz vége lesz. A megvalósult szocializmusban, a világ legjobb életszínvonalú államában is van, volt miért küzdeni – 23:05, Duna TV.
