A lap közleményben áll ki Kertész Ákos szólásszabadsága és írói szabadsága mellett, és általánosságban is visszautasítják, hogy politikusok ítéletet mondjanak művészek kijelentései, alkotásai felett. Szerintük Kertész Ákos irodalmi levele – amelyet a “mély hazaszeretet és a magyarság sorsáért való aggódás és felelősség járja át” – a szakmai közvéleményre és a civil társadalomra tartozik, a politikának ezekbe a kérdésekbe nem lehet beleszólása.
Halász János államtitkár hétfőn az Országgyűlésben úgy fogalmazott: Kertész Ákosnak bocsánatot kell kérnie az augusztus végén az Amerikai Népszavában megjelent nyílt levelében írtak miatt, amennyiben ez nem történik meg, a kormány szemében méltatlanná válik a Kossuth-díjra”.
Az Amerikai Népszavában augusztus 29-én megjelent nyílt levélben Kertész Ákos úgy fogalmaz: “a magyar genetikusan alattvaló […] De ez nem mentség arra, hogy a magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire. Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”
Kertész Ákos az ügyben később úgy nyilatkozott, hogy amit írt, azt az Amerikai Népszavának írta, és véleménye szerint azt itthon nem kérhetik rajta számon.
A Kossuth-díjat – a cím odaítéléséről szóló törvény értelmében – kormány előterjesztésére a köztársasági elnök vonhatja vissza attól, “aki arra érdemtelenné vált”.
